Kálváriám és egyben reménytelennek látszó küzdelmem az írói válsággal azóta is tart, ám a napokban váratlan fordulatok tarkították elmém csendes megbomlását.

Íróbarátaim egyszer csak rádöbbentettek, hogy hamarosan le kell adni a Galaktika antológiájába szánt írásokat. Mindez azért volt főleg megdöbbentő hír, mert bár valamikor januárban mintha harangoztak volna nekem erről, de teljesen elfelejtettem a dolgot (és ez híven mutatja, hogyan állok mostanság az írással).

Azért ez mégiscsak egészen más, mint a magazinnak írni, ahol - mivel ígéreteket ritkán teszek, így megszegni sem tudom őket - legföljebb egy későbbi számba férhet bele az írásom, ha a vártnál lassabban írom meg. Szóval a határidő szorítása most határozottan felpörgetett, elkezdtem tempósabban haladni a novellával...

... Majd kiderült, hogy még az elbeszélés felénél sem járva léptem át a megszabott terjedelmi korlátot.

Némi rezignált bámulás után megnyitottam az ötlettáram mappáját, előhúztam egy eddig talonban tartott, bár alaposan körülvázlatolt ötletet, és elkezdtem megírni. Bámulatosan haladok vele, de már készülök a következő svédcsavarra (és jaj, egyelőre nincs a tarsolyban több rövid novellaötletem).