A motivációk változásai formálják át leginkább a regényt. Főleg annak fényében igaz ez, hogy a cselekmény szinte változatlan, csak a mellékszálak szanálása ejtett ki néhány jelenetet.

Az eredetiben Kemal anyjának sorsa és a gyász feldolgozatlansága inkább csak a fiú múltjaként bukkan fel, a karakterét árnyalja a felbukkanásakor. Most a regény egészében meghatározza a cselekedeteit, hiszen az anyja miatt ered a filmek nyomába, és ezen keresztül szépen végig lehet vinni, ahogy az átélt kalandok nyomán felnő, leválik az emlékeiről, képes lesz elengedni Anyát.

Melinda korlátolt, de jószándékú prolilányból előrébb lép azzal, hogy amint ráébred, mi került a birtokába a filmekkel, határozott célja lesz, hogy a nép sorsát befolyásolni képes információkat megossza velük. Ezt bőven ki lehet bontani az anyjával való viszonyából.

Grund számára az első fejezetben éppen elegendő motiváció (vagyis inkább kényszer) Korda szívessége, amellyel kihozza a Határőrség fogdájából, így a lényegében a kényszert duplikáló kórházi kör kimarad. A későbbiekben ugyanúgy előre menekül a túlélés érdekében, ahogy korábban, viszont a fennmaradó gyógyszerproblémájával még sokat tudok kezdeni; meglátjuk, sikerül-e.

Összességében pedig maguk a filmek nem úgy és nem azért születtek, mint az első részben. A szekta most egy művészcsoport, az egész teista vonal a kukába kerül. A filmek birtoklásának tétje sokkal inkább politikai színt ölt, mint korábban.

(Egyúttal remélem, hogy már megint az érthetetlenségig homályos maradtam.)