Ugrás a tartalomhoz
máj. 10. 2017.
Címkék: iras

rólam

László Zoltán

1977-ben születtem Hatvanban, hosszú ideje Budapesten élek, webszerkesztőként, újságíróként dolgozom. 1999 óta publikálok rendszeresen novellákat különböző folyóiratokban, antológiákban, regényeim több kiadónál láttak napvilágot. A fantasztikumon belül szívesen váltogatom témáimat és az alzsánereket.

vh_laszlo_zoltan.jpg

Kép forrás: Vasárnapi Hírek

Első, 2005-ös sci-fi regényemben, a 2011-től átdolgozva, e-book formában is elérhető Hiperballadában a kiberpunk elemek alternatív történelmi fejtegetésekkel keverednek: a Szovjetunió válik a hidegháború nyertesévé, meghódítja a világűrt és üzembe állítja az internet szocialista megfelelőjét, ám néhány szamizdat film alaposan bekavar a rendszer életébe.

Szintén 2005-ben jelent meg az urban-fantasy irányzatba sorolható Nagate, amelyben tudományos-fantasztikus írói szemszögből teremt meg egy ipari forradalmát élő fantasy világot. A végtelen város utcáiról nem lehet térképeket készíteni, hőseinek mégis el kell jutniuk a városvilág központjába, hogy megakadályozzák a világ pusztulását. Na meg hogy elejét vegyék a vérontásnak, amelyet a mi világunkból importált szélsőbalos eszméken nevelődött munkásság forradalma jelent. (2009-es, lazán kapcsolódó folytatásában, a Nulla pontban pedig egy csavarral visszamenőleg a sci-fi irányzatba sorolom át az első kötetet is, miközben párhuzamos idősíkokon élő hőseim egészen a városvilág keletkezéséig hatolnak vissza.)

2007-es harmadik regényem, A Keringés a bolygókolonizálós scifiket keveri az időutazósakkal: az éghajlatváltozás elől az emberiség a Föld több millió évnyire levő jövőjébe költözködik, ám úgy tűnik, a köztes időben már mások is jártak az éppen lakatlan bolygónkon.

2013-as regényem, az Egyszervolt ismét új vizekre evez: a magyar népmesék jól ismert motívumait rendezgeti új mintába napjaink Budapestjén - korábbi munkáimhoz képest könnyedebb hangvételben.

Ezt követően olvasómnak 2017-ig kellett várniuk a legfrissebb regényre, a Távolvízre. Ebben a sci-fiben az embert szolgálni vágyó idegen lények bukkannak elő az óceán mélyéről, ám senki nem tudja, kik és miért alkották meg őket, jelenlétük áldás vagy ellenkezőleg: csapda, amelybe az emberiség önként besétál.

Hetedik regényem 2018-ban várható: egy bolygóról szól, ahol gigantikus űrhajó lebeg a felszín fölött, az alatta élő emberek törzse pedig generációk óta hiszi, hogy az űrhajó megértése hozzásegítheti őket, hogy elhagyják fagyos-mogorva világukat.