Ugrás a tartalomhoz
jan. 10. 2013.

hiperballada

Inomi SF&F, 2005. 

Minden a kiberpunkkal kezdődött. Gyerekkorom óta olvasok sf-t, de a Neurománc után jutottam arra az elhatározásra, hogy író leszek. Talán mert annyira fejbe kólintott, mert egyszerre ráébresztett, hogy az sf nem csak fantáziajáték, amely illő távolságból reflektál a valóságra, nem is tudom. Mindenesetre írni kezdtem. A regény két év alatt, 1998-ra lett kész, majd bár a megjelenésig eltelő hét év alatt újra és újra átgyúrtam, nem tudott szabadulni William Gibson árnyékából - egy első regénynél ez nem olyan nagy baj, azt hiszem. (Sokkal nagyobb lett volna, ha a másodiknak sem sikerül.) A toposzok felbukkanása mellett azonban már jellemző volt rá az általam oly kedvelt újraértelmezősdi is: ha a kiberpunk egy ízig-vérig kapitalista világ, akkor nézzük meg, működhetne-e a stílus egy szocialista jövőképben? Így jött az alternatív valóságvonal, ahol a Szovjetunió legyőzni látszik az USA-t és Budapest pedig a virágzó KGST egyik fontos városa. E futuoszocialista háttér kiválasztásában az is motivált, hogy a magunk mögött hagyott rendszert a hazai sf egyelőre nem nagyon dolgozta fel, ilyenformán azért valamennyire újító lehettem már az első regényemmel.

És bár novellákat akkoriban már publikáltam (tehát nem számítottam teljes outsidernek), a regény csaknem hét évig bolyongott publikációs lehetőséget keresve. Útját sok-sok biztatás mellett bedőlt kiadó, felbontott szerződés, más írók csatározásai és egyéb színes események szegélyezték.

Érdekesség, hogy a regényt megjelentető Inomi a megjelenés után szintén bedőlt.

Érdekesség 2, hogy a borítót én terveztem-készítettem, és barátnőm (ma feleségem) szerepel rajta.

(2010-ben újra megjelent a regény e-book formában, jelentősen átdolgozva  - én azt ajánlanám mindenki figyelmébe.)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu