Ugrás a tartalomhoz
okt. 03. 2013.
Címkék: keresők iras SF

az első bekezdés

Egy babakék kempingszékből nézte végig, ahogy a LIG-mező elenyészik a semmiből jött új város fölött. Kényszerítette magát, hogy megtegye. Alig hatvanöt méterre sikerült aznap megközelítenie egy működő lassú időgépet.

Jelen állás szerint így kezdődik a regény.

Több könyv óta dolgozom azon megfeszítve, hogy pörgős kezdéssel szolgáljak a B. Olvasóknak, de a dolog valahogy mindig beleveszik a világ/hangulat megalapozásába. Ami persze nem feltétlenül baj, csak mást szeretnék. Most komoly erőfeszítéseket teszek, hogy a "miafaszvan"-faktor működjön, azaz bedobálok LIG-eket, távokat, vízemlékezetet, amszisikat meg a csöveiket, és majd később, a szövegből sorra egyértelművé teszem, hogy mi micsoda. Olvasóként nagyon szeretem az ilyen írói módszert. Rajaniemi, ugyebár: csak kapkodtam a fejem a regény feléig, közben meg elmondhatatlanul élveztem a világnyomozósdit.