Ugrás a tartalomhoz
jún. 12. 2014.
Címkék: novella hangoskonyv lyukak az egen

lyukak az égen - hangoskönyv

Egészen véletlenül értesültem róla, hogy a galaktikások hangoskönyvet készítettek az egyik novellámból. Az alapműnél sokkal klasszabb, hogy Scherer Péter hangján szólal meg!

László Zoltán: Lyukak az égen

(fotó: szinház.hu)

már. 18. 2014.
Címkék: iras SF távolvíz

helybenjárás

Nna, régen nem jelentkeztem, de nem is nagyon volt mivel. Tavaly év végére elkészült körülbelül 150 ezer leütés a regény egyik szálához, ám azóta nem igazán haladtam a szöveggel. Átírtam, aztán megint átírtam, majd kissé átírtam.

Mivel a regény kulcstechnológiája az időutazás egy fura formája, minél több hétköznapi aspektusát be szeretném - be kell - mutatni, mégis rendre azon kaptam magam, hogy nem vagyok elég merész, túlságosan óvatosan nyúlok ahhoz, hogy pillanatok alatt lehet évszázadok munkáját elvégezni. Hogyan hat mindez az épített környezetre, egy város (Budapest) arculatára? Most, hogy őserdő tenyészik Angyalföldön, egy bérház udvarán évezredes mamutfenyő tornyosul, az emberek pedig megőrülnek az öregített cuccokért, már kissé közelebb érzem magam a lényeghez. Sok ilyenre lesz még szükségem e lenyűgöző új világ bemutatásához - ahol az űroperák a Big Dump Objectekben tobzódnak, ott nekem a Big Dump Time-ra kell rámennem.

A másik probléma, hogy lassan át kellene nyergelnem a történet másik szálára, ott viszont folyamatosan azzal szembesülök, hogy a vázlatomban eléggé slendriánul jegyeztem fel a cselekmény fordulatait. Attól, hogy leírtam: "és akkor kiderül, hogy...", még messze nincs meg a sokkal lényegesebb kérdés: hogy derül ki? Ezeket most mind fel kell építenem.

Szóval úgy számolom, néhány hónapot csúszni fog a regény befejezése. Idén ebből már nem lesz megjelenés.

jan. 06. 2014.
Címkék: olvas armany

endymion eléggé relatív felemelkedése

endymion_felemelkedese.jpgNagyon rég olvastam ki ilyen nyögvenyelősen egy könyvet. És még mindig nem értem, mi szükség volt a folytatásra.Vagy hogy ez volt-e a legmegfelelőbb irány a folytatásra. És hogy azt így volt-e a legjobb megírni.

Valahol a hatszázadik oldal után kezdett érdekessé válni, ahol Simmons végre visszakanyarodott a Hyperion Cantos lezárásához, és elkezdett kiderülni, mi történt máshogy ahhoz képest, mit gondoltak rosszul a szereplők (és az olvasó) a galaktikus játszma tétjeiről. Viszont ez egy hm, erősen ezoterikus irány lett, amivel nem igazán vagyok kibékülve, de ez legyen az én bajom. Ám az azt megelőző - az Endymiont is ide számítva - 1200(!) oldal elképesztően felesleges, céltalan, vagy inkább öncélú volt. A Hyperion bukása végén már betekintést nyertünk a Háló összeomlásába, és itt szinte semmi más nincs, mint annak vég nélküli ragozása. A Pax keresztségén, meg a legénységet minden utazáskor masszává préselő űrhajó-meghajtáson kívül nincs más markáns írói invenció, ami nagyon halvány a Hyperion elegáns világa után. És az előző posztomban már említett írói gyengeségek végig kísérik az egész regényt. Sajnos a fordítóiak is. Elég sokat idézhetnék.

Szóval egy ez gyenge közepes űropera lett, na. Kár érte.