-->
Ugrás a tartalomhoz
dec. 14. 2006.
Címkék: erato iras SF

sínen

Mikor kezd el működni egy történet? A pillanatot nehéz megragadni.

Az Erato kapcsán előszedtem egy régebbi novellámat, a Budapest elektrót, melyet évekig sehova sem küldtem el, majd tavaly a Rohamnál megfuttattam, ám - joggal - afféle hangulatírásnak találták. (Valószínűleg az a tény, hogy bár ezt én is tudtam, mégis tetszett, önmagában is bizonyítja a kritika igazát.) Az Erato ötletemhez viszont illeszkedni látszott a cselekmény, persze a célok, a háttér és a szereplők viszonyának alapos átdolgozásával.

De nem működött. A közel lineáris cselekmény túl hosszúra nyúlt, az erotikus töltet így egy zárvánnyá vált a történetben - nem erotikus novella kezdett testet ölteni, hanem erotikát használó. Nagy különbség.

Végül kivágtam belőle a road movie jeleneteket, tömörebbre vágtam, a linearitás helyett pedig három idősíkon párhuzamosan kezdtem el futtatni a történetet. És ettől az egész életre kelt, sokadszor is bebizonyítva, hogy novellában az idő linearitását feltörve sokkal szabadabban bontható ki minden esemény.

A fejemben már megvan, "csupán" le kell írni.