-->
Ugrás a tartalomhoz
feb. 16. 2007.
Címkék: jatek iras SF

zene és írás

Vannak ilyen bloggerjátékok. Most éppen az, hogy 9 dal és a hozzájuk kapcsolódó személyes történetek. Ez azonban egy sf-író blogja, nem pedig az ugyanilyen nevű személyé - előbbi ugyan folyton igyekszik magát az első helyre tolni, ám valójában csak egy részét tölti ki utóbbinak -, így a játék itt elmarad. Inkább koncentráljunk arra, mit jelent a zene az írásban. 

Írás nálam nincs zenehallgatás nélkül, a zene így pozitív visszacsatolást okoz: ha jól megy az írás mondjuk egy frissen beszerzett album hallgatása közben, akkor az adott írás hangulata átragad a zenére is. Így később visszafelé is működik a dolog, s hosszabb kihagyás után segít újra felvenni az eldobált fonalakat, megtalálni a szöveg hangulatát. A kezdet kezdetén, amikor írni kezdtem, az efféle hatás még nagyon erősen működött - na de akkor még minden ösztönös volt, és sosem tudtam, mitől megy az írás egy délután, majd mitől nem a rá következő három hónapban. Akkor ez egy eszköz volt, hogy megtaláljak valami megfoghatattlant, amitől történetek születnek a fejemben.

Mostanában már elég jól bejáratódott a sokszor, rövid ideig való írás ritmusa, így az agyam néhány perc alatt visszatalál az "írós" üzemmódjába, vagy talán ki se esik belőle*. De a zenék még mindig átveszik a hangulatokat. 

Na szóval a Hiperballada máig is Björktől a Post (és róla természetesen a regénynek címet adó Hyper-ballad c. dal), Sexepiltől a Sugar For The Soul, Prongtól a Clean Sing, meg mondjuk Alice In Chainstől az azonos című, neonzöld album.

A Nagate kapcsán a Soilworktől bármit említhetnék, de a Strapping Young Ladtől a Japan című dalt mindenképpen, az nagyon erősen összekapcsolódott Vizóék rozsdavárosi kalandjaival.

A Keringésre itt van a Colorstartól a Heavenicetrip! és a Komfort lemezek az eddigi életművük két széléről, de legfőképpen az Opethtől a Ghost Reveries album. 

Az N2-re egyelőre a Mudvayne The End Of All Things To Come lemeze nevezett.

* Érettebb fejjel már nem megfoghatatlanról beszélek, hanem inkább arra gondolok, a rendszeres tréningezéstől fejlődtek az agyam verbális területei. Mindenenesetre jó ideje az álmaimat is rögtön "írom", vagyis a cselekmény alatt egyben szövegként is megfogalmazom. És amíg egy jó kifejezésen gondolkodom, az álombéli cselekmény türelmesen várakozik.