-->
Ugrás a tartalomhoz
máj. 10. 2017.
Címkék: rolam iras

rólam

László Zoltán

1977-ben születtem Hatvanban, hosszú ideje Budapesten élek, webszerkesztőként, újságíróként dolgozom. 1999 óta publikálok rendszeresen novellákat különböző folyóiratokban, antológiákban, regényeim több kiadónál láttak napvilágot. A fantasztikumon belül szívesen váltogatom témáimat és az alzsánereket.

vh_laszlo_zoltan.jpg

Kép forrás: Vasárnapi Hírek

Első, 2005-ös sci-fi regényemben, a 2011-től átdolgozva, e-book formában is elérhető Hiperballadában a kiberpunk elemek alternatív történelmi fejtegetésekkel keverednek: a Szovjetunió válik a hidegháború nyertesévé, meghódítja a világűrt és üzembe állítja az internet szocialista megfelelőjét, ám néhány szamizdat film alaposan bekavar a rendszer életébe.

Szintén 2005-ben jelent meg az urban-fantasy irányzatba sorolható Nagate, amelyben tudományos-fantasztikus írói szemszögből teremt meg egy ipari forradalmát élő fantasy világot. A végtelen város utcáiról nem lehet térképeket készíteni, hőseinek mégis el kell jutniuk a városvilág központjába, hogy megakadályozzák a világ pusztulását. Na meg hogy elejét vegyék a vérontásnak, amelyet a mi világunkból importált szélsőbalos eszméken nevelődött munkásság forradalma jelent. 

2007-es harmadik regényem, A Keringés a bolygókolonizálós scifiket keveri az időutazósakkal: az éghajlatváltozás elől az emberiség a Föld több millió évnyire levő jövőjébe költözködik, ám úgy tűnik, a köztes időben már mások is jártak az éppen lakatlan bolygónkon.

2009-ben A Nagate egy lazán kapcsolódó folytatása jelent meg. A Nulla pont egy csavarral visszamenőleg a sci-fi irányzatba sorolja át az első kötetet is, miközben párhuzamos idősíkokon élő hőseink egészen a városvilág keletkezéséig hatolnak vissza.

2013-as regényem, az Egyszervolt ismét új vizekre evez: a magyar népmesék jól ismert motívumait rendezgeti új mintába napjaink Budapestjén - korábbi munkáimhoz képest könnyedebb hangvételben. Ez egy vicces, strandra való modern fantasy.

Ezt követően kicsit eltűntem; olvasómnak 2017-ig kellett várniuk a legfrissebb regényre, a Távolvízre. Ebben a sci-fiben az embert szolgálni vágyó idegen lények bukkannak elő az óceán mélyéről, ám senki nem tudja, kik és miért alkották meg őket, jelenlétük áldás vagy ellenkezőleg: csapda, amelybe az emberiség önként besétál.

2017-ben afféle karácsonyi ajándékként pdf-ben és e-bookos formátumokban közzé tettem néhány hosszabb-rövidebb, korábban megjelent novellámat: az Emelkedés és más történetek ingyen tölthető le.

Hetedik regényem, az egyelőre Mindig egyre több munkacímen futó sci-fi remélhetőleg 2020-ban kerül a könyvesboltokba. Az emberiség maradéka elhagyta az ökológiai katasztrófában összeomló Földet, új világokat kezd benépesíteni, és úgy tűnik az újrakezdés nehézségeinek leküzdése után fényes, galaktikus léptékű jövő vár rá. Eltűnik azonban egy leszerelésre és szétbontásra ítélt katonai űrhajó, amelyet egy feltöltött emberi tudatokból álló hajóelme irányított, és az utána folyó kutatás lassan mindent megkérdőjelez, amit az emberek gondoltak a helyzetükről.

(Nagyjából félkész a rá következő regényem is. A Porba hullott istenek egy bolygóról szól, ahol gigantikus űrhajó lebeg a felszín fölött, az alatta élő emberi törzs pedig generációk óta hiszi, hogy az űrhajó jelenségeinek megértése hozzásegítheti őket, hogy elhagyják fagyos-mogorva világukat. Rá kell azonban ébredniük, hogy odakint, a világűrben olyan dolgok várnák őket, amelyet elképzelni sem tudnak.)