-->
Ugrás a tartalomhoz
feb. 27. 2018.
Címkék: olvas távolvíz

hullámkarcolók, füzértelepek és mélyállomások...

A Távolvízben hemzsegnek a különféle tengeri életformához tartozó épület- és településtípusok. Igyekeztem  funkciók szerint eltérő konstrukciókat bemutatni velük, és közben érzékeltetni valamiféle technológiai-filozófiai fejlődést is, ahogy a partvidékek - a közelvizek, ugye - egyszerű platformépítészete a nyílt óceánok és a mind nagyobb mélységek felé haladva egyre távolodik attól, amit ma megszokott életformának gondolunk*.

Ezek egy részét én találtam ki, de nyilván hatottak rám az itt-ott olvasottak is, hiszen az építészek már a jelenünkben is eleresztik olykor a fantáziájukat. Végül is elég a térképekre nézni: a bolygó kétharmada csak arra vár, hogy belakjuk (és ha már tiszta lappal indulnánk, akkor miért ne tegyük fenntartható megoldásokkal?)!

És persze jól jönnek majd ezek a tervek, ha megérkeznek a kreák... :)

Plastic Fish Tower

Aequorea

Orta Blu 

Ocean Spiral

Water Discus Hotel

(válogatás: ARCHatlas)

* Azt hiszem, a regényben említett közösségek közül ebben azok mentek a legmesszebb, akikről Dr. Rickow így beszél:

 – Ott kint az óceánokon – mesélte a tudós a lánynak – élnek olyan közösségek, akik már csak aludni járnak a légbuborékjaikba. Máskülönben meztelenül, maszkban úsznak egész életükben. Közvetlen kapcsolatban akarnak lenni az óceánnal, vissza akarnak térni oda, ahonnan az őseink háromszázhatvan millió évvel ezelőtt távoztak. Kifejlesztettek egy módszert, ami megakadályozza, hogy a bőrüket tönkretegye a víz.