-->
Ugrás a tartalomhoz
máj. 02. 2018.
Címkék: armany zsoldos dij

nyilatkozat a zsoldos-díjról

Az Avana Egyesület által gondozott Zsoldos Péter-díjat az általuk delegált zsűri ítélete alapján évente ítélik oda a legjobbnak tartott magyar SF regénynek és novellának. A díj történetéhez számos botrány kapcsolódik, és képtelen betölteni azt a funkciót, amelyet az Avana célul tűzött ki és amelyet az SF-olvasók elvárhatnak egy ilyen díjtól. Ezt többek között az olvasók által is megkérőjelezhető szakmai döntések, vállalhatatlan írásos értékelések az elmúlt években számtalanszor igazolták.

Több író - köztük jómagunk - évek óta távolmaradásával hívja fel a figyelmet a nyilvánvaló problémákra.

Idén azonban az Avana a szabályok megváltoztatásával igyekszik megakadályozni, hogy kiadók vagy szerzők visszaléphessenek a jelöléstől. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk, mert nem lehet elvitatni a szerzőtől az álláspontjához való jogát, és akarata ellenére valamiféle legitimációs eszközként felhasználni. Továbbá a Zsoldos Péter-díj egy hivatalos szervezethez, jogi személyhez, az általa képviselt nézetekhez, elvekhez, szakmai és egyéb tényezőkhöz köthető. Ha az alkotó ezekkel nem szeretne azonosulni, megilleti a nyilvános nevezési listáról történő visszalépés lehetősége.

Mivel azonban Avana többszöri tiltakozásunk ellenére is bele akar kényszeríteni a díjra történő nevezésbe, és eszközként akarnak felhasználni, a következőket tesszük:

Nyilvánosan elhatárolódunk az Avana Egyesülettől és a Zsoldos Péter-díjtól egészen addig, amíg magát a díjat az Avana Egyesület gondozza.

A magyar sci-fi, az olvasók, kiadók és az írók érdeke nem egy olyan díj, amelybe erőszakkal próbálják berángatni és felhasználni az alkotókat, hanem egy olyan díj, amelyen bárki szívesen részt vesz, és ahol bárki szabadon dönthet, hogy szeretne-e részt venni.

Ha bármiféle Avana által szervezett közönségdíjas szavazás történik a jövőben, a fentiek miatt kérjük, hogy ne szavazzanak a Xenóra, a Távolvízre, sem a jövőben semmilyen általunk írt műre.

Továbbá kérjük, hogy ha valaki közvetlen kapcsolatban áll a zsűri tagjaival, juttassa el ezt a bejegyzést hozzájuk, hogy ők is tudják, mihez asszisztálnak. Ezúton kérjük a zsűritagokat, hogy ha más lehetőség nincs a listáról lekerülésre, ne értékeljék a regényeinket.

Brandon Hackett és László Zoltán

ápr. 24. 2018.
Címkék: armany zsoldos dij

már megint a zsoldos-díj

Idén kicsit csavartak a jelölési szabályokon, így már bárki jelölhet egy-egy művet, ha a köteles példányokat átadja a zsűrinek. 

A nevezések mellé a nevezőnek gondoskodnia kell a nevezett műből 5 köteles példányról. (5 nyomtatott, vagy 3 nyomtatott és 2 elektronikus formátumban. A nevezett művek nyomtatott formátumát sokszorosítási technikával is elfogadjuk, amennyiben az bizonyíthatóan megegyezik a megjelent művel.)

idézet a kiírásból

Plusz a szerző vagy a kiadója most már deklaráltan nem léphet vissza a jelöltségtől.

Fogalmam sincs, ki volt a jó szándékú olvasó, aki a Távolvizet jelölte, de ez úton is kérném, hogy legalább ő vonja vissza a jelölést, ha ez lehetséges. Akkor is, ha az Avana berkeiben ül a jó szándékú olvasó.

Aki ismer, az tudja, hogy több írótársammal együtt évek óta következetesen visszavontam a művem jelölését, és ennek üzenetértéket szántam. Bár láthatóan megvagyunk nélküle, azért persze én is szeretném, ha lenne egy igazán nívós sf-díj. Olyan, ahol például valamennyi zsűritag szakmai kvalitása pontosan látható, mert rendszeresen publikálnak könyvekről, trendekről, szakmai kérdésekről - azaz részei a hazai közéletnek, és nem csupán annyi látszik belőlük, hogy évente egyszer kiszórnak egy halom 8-9-10 pontos értékelést a mezőnyben. Meg még egy csomó dolgot szeretnék, de ez lényegtelen, nem az én feladatom megvalósítani őket (mielőtt még!).

Nem gondolom, hogy a díj szakmai elfogadottságát kifejezetten növeli, ha szerzőket, kiadókat akaratuk ellenére vonnak be ebbe a játékba. És ez akkor is így van, ha amúgy egy piacra került* művet úgy értékel, rangsorol, díjaz bárki, ahogy akar. Konszenzust, tekintélyt nem lehet erőszakkal kivívni.

* Ja igen, piac: amikor szkennelt/fénymásolt példányokat olvas a zsűri, az pont öt kötet eladásával rövidíti meg a kiadót és a szerzőt. Nem beszélve a szerzői jogok ingoványos talajáról.

Ezt lehet most ünnepelni.

ápr. 16. 2018.
Címkék: iras

novellát írok

Mindenki szuperhős lehet 15 percre - mondta egy híres ember.

Jó, nem pont így mondta, de az új novellám valami ilyesmiről szól, meg Magyarországról, erről az egész őrületről, ami zajlik körülöttünk már évek óta.

A zajt hallod meg először az Astoria felől, és kis időbe telik, mire rájössz, hogy emberek sikoltanak magas, éles hangon. Ellököd magad a furgon oldalától. Járókelőket látsz előrohanni a tér aluljáróiból; öregeket, fiatalokat, férfiakat és nőket. Néhányan elesnek, aztán felugranak és menekülnek tovább.

A szíved nagyot dobban. Tudod, hogy ez egy világvége, még mielőtt a füledet megütné valamiféle vastag, nyálkás hang. A lábad magától visz előre, a tér felé. A menekülők elszaladnak melletted két oldalt, vállak taszítják meg a vállad.

A metróban történik. A fölfelé rohanó emberek feje fölött, a tér összes aluljáró-kijáratából hajlékony, sápadt rózsaszín csápok tekerednek elő a szabadba.

Furcsán eltolódtak egyébként az arányok az elmúlt években - míg eredetileg inkább novellistának tartottam magam, nagyon rég nem fogtam rövid történetekbe, hogy minden erőmet a regényírásnak szentelhessem. Először hiányzott, aztán valahogy megszoktam, hogy ha jön is egy-egy ötlet, nem szövöm tovább, legfeljebb lefirkantom az ötletfájljaim közé. Majd egyszer, ha lesz időm, fogtam rá mindig.

Aztán amikor az Emelkedés e-book írásait válogattam össze, egyszerre sajnálni kezdtem, hogy elhanyagoltam ezt a műfajt. Nem is olyan rég érkezett egy felkérés is, úgyhogy ezt szerencsés csillagállásnak vettem (volna, ha hinnék az asztrológiában), és bár a kerekek kicsit rozsdásan indultak meg a fejemben, végül minden percét élveztem. 

Úgyhogy most megírok még egy novellát, mert evés közben jön meg az étvágy, és ez különösen igaz az írásmesterségre.