Közben eszembe jutott, hogy van egy másik kategória is, amikor a zene valóban ihletője egy írásnak. Erre kevés példát tudnék felhozni, de egy biztosan akad: az Analógia c. írásom, és a Meshuggah-tól a Straws Pulled at Random.

A Meshuggah-val egy olyan barátom ismertetett meg, akinek kedvenc mondása: "a dallam megöli a zenét". Tökéletesen idegen a zene, amit játszanak, de nem embertelen, inkább ember nélküli. Ebben a dalban van egy szóló, amiről nekem mindig ugyanaz a kép ugrott be: egy néptelen, fagyos tengerpart egy idegen bolygó napja alatt, ahol ember még nem járt. Egyfajta mutációját viszontláthatjuk ennek az Analógiában.