Mármint az írásból, mint életformából esik ki az ember, ha építkezik és se ideje, se ereje még szellemi magasságokban is csapongani. Fura, mert előtte el sem tudtam képzelni, hogy napok és hetek teljenek el úgy, hogy ne üljek a gép előtt töprengve, most meg inkább az az érdekes emlék, hogy milyen volt mondjuk agyam egy részét sf-ben multitaskolni.

Elkezdtem egy novellát írni - Csend munkanéven fut, valamit már meséltem is itt róla lejjebb -, aztán félbe maradt. Talán nem tudtam odafigyelni rá, vagy egyszerűen nem lett akkora kihívás, hogy tovább lekössön. Máig nem tudom eldönteni - ahhoz be kéne fejeznem.

Aztán a múltkor írt Antal József, hogy novellát kérjen az Új Galaxis következő számába. Meglátom, mit tehetek, feleltem, gondosan nyitva hagyva a menekülési útvonalat, ha mégsem jönne össze. De már másnap megszületett két ötlet a sport és jövő témában. Az érdekesebbet elkezdtem írni, majd egy hete az is leállt. Megint ugyanaz az érzés kíséri: figyelemhiány vagy motivációhiány, nem tudom eldönteni. 

Össze kéne kapnom magam, mi?