A múltkori négynapos ünnep nem csak abban bizonyult termékenynek, hogy befejeztem a legújabb novellámat, de elővettem a Nulla pontot is a tervbe vett ellenőrzésre-átfésülésre. Mi több, kábé 80 százalékán át is rágtam magam! "Mindössze" a regény tetőpontja maradt hátra, amelyben viszont alapvető szerkezeti változásokat tervezek.

Az alap ugye az a regény egészében, hogy két nézőpontkarakter mozog három idősíkban - ez hat történet, amelyek párosával összefüggnek. A regény legvégén viszont a két karakterszál egyesül, innen közös jelenetek lineáris sorában bogozzák ki a városvilág eredetét. Azt hiszem, ez így kissé egyszerűcske, ráadásul a tesztolvasók is felvetették, hogy a fináléban túl gyors a tempó, lehetne kicsit lazítani. (Helyem bőven van, mert a sztorit addig csupaszítottam, míg a kész terjedelem egyelőre csaknem fele a Nagaténak.) A legvégső érv pedig Hannától jött: bár vannak logikai tévutaik, a szereplők túl jól okoskodva, szinte végig elméleti úton jutnak a végső és helyes következtetésekre.

Lehetnek éppen olyan okosak, mint az olvasó? Lehetni lehetnek, csak az nem olyan érdekes az olvasónak.

Úgyhogy nekiállok szétszerelni a finálét, és itt is két párhuzamos szálat kidolgozni. Ami egyáltalán nem könnyű. Jeleneteket, párbeszédeket, logikai okfejtéseket, egymásra épülő elméleteket kell szétválasztanom, új sorrendbe helyeznem, köréírni a szükséges új szövegeket, hogy a végén a két szál külön-külön csak részigazságokig jusson el, ám párosukból az olvasó fejében összeálljon a teljes kép. Ez már túl sok változó, hogy az agyam egy idejűleg kombináljon vele: talán megpróbálok csomagolópapír-folyamatábrákat gyártani*. 

*Én, aki mindig lusta voltam jegyzeteket írni! Pff.