Hosszú hallgatásom oka, hogy még mindig csak kerülgetem a következő regényt. Na jó, ez nem igaz, mert többnyire még csak nem is kerülegetem - olyan messze állok tőle, hogy csak egy egészen apró pont a horizontom, az is a látóteremen kívül. Egyszerűen nemíró létben vagyok. Nem nyitom meg a jegyzeteim, pláne nem az elkezdett szöveget, nem agyalok, nem élek együtt a dologgal.

Mg-b kolléga írt erről találó sorokat, kreatív blokknak nevezve a helyzetet. Igazság szerint nem tudom, melyik kategóriájába soroljam állapotomat. Néha úgy tűnik, magával a regénnyel - illetve az adott novellájával - van bajom, ám ennek ellent mond, hogy meg sem próbálok áttérni egy másik novellára. Aztán előfordulhat, hogy önvédelemből menekülök az egész írósdi elől, elvégre a ráfordítható idővel még mindig hadilábon állok, és nincs annál frusztrálóbb, amikor írna az ember, de nincs rá ideje. Ezt viszont az cáfolja, hogy időközben megírtam egy képregénysztorit*, és ma éjjel is kitaláltam egy újabb novellát.

Szóval nem tudom. Hosszú hallgatás lesz ez regényfronton. Maradjanak velünk 2015-ig!

* Felkérésre született, az 1848-as márciusi események jelennek meg gőzpunk környezetben. Sosem írtam még képregénytörténetet, és lehet, meg sem látom, hogy sikerült volna, mert a projekt elég halott azóta, hogy elküldtem a rajzolónak a forgatókönyvet.