"A negyedik regényem, a Flux előtt rövidebb műveket írtam, amik 7-8000 szóból, 300 oldalból álltak. Ez ugyanolyan hosszú lett volna, és így is adtam le. [...] A szerkesztőm azt mondta, rendben van, de sok mindent tudnál még róluk [ti. a szereplőkről] mondani; hogyan élnek, hogy működik a gazdaságuk, milyen a politikai berendezkedésük... Mindez benne volt a regényben, de összesűrítve. A szerkesztőm visszaadta, hogy bővítsem ki kétszer olyan hosszúra. Kb. 5-600 oldal lett, s visszatekintve nagyon is igaza volt.
Azóta a könyveim általában hosszabbak, mert nagy ötleteim vannak, amelyek megfelelő kifejtése nagy-nagy könyveket igényel."
(Stephen Baxter egy interjúban, Galaktika 214.)
Szegény régi szerzők! Akiknek olyan kicsi ötleteik voltak (mit kicsik, szinte csak ötletmorzsácskák!), hogy mindössze 180 oldalon képesek voltak megírni őket!
A jelenség híven mutatja, miért ír manapság a legtöbb szerző féltéglákat - s ha igazán ad magára, trilógiákat. Totális tévedés egyébként, szigorúan persze csak szerintem. Nem bemutatni kell egy kultúrát vagy hátteret, hanem érzékeltetni, hogy ott van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.