Metagalaktika 9.5, 2007. május

Az egyik leggyorsabban, legsimább módon elkészült írásom.  Egy április eleji hétfőn - egy budai kiskocsmában, ahogy a múlt századelő íróinál ez mindennapos lehetett - buzdítást kaptam, hogy írjak valamit az első újkori Metagalaktikába. Kaptam hozzá egy tekintélyes témalistát is, nekem azonban már aznap az éjszakai buszon (ez már aligha esett meg Krúdyékkal) motoszkálni kezdett valami a fejemben a jövő lakásairól, közelebbről lakótelepeiről. Még azon a héten megírtam a novellát.

Tíz éve, ciberepunk korszakomban kapszulahotelekről írtam volna, ahol a befekvő lakó köré virtuális valóság formájában vetítik egy élhető otthon vízióját, és bár a most használt logika hasonló ehhez, azért ennél többről van szó.

További érdekesség - és ezúton vidítom fel az írásaimat depressziósnak érző Kedves Olvasókat -, hogy ez egy humoros írás. 

Ezt írták róla a bölcsészek az ELTE SF szemináriumán

Meghallgatható hangoskönyvben is, tök ingyen, Scherer Péter tolmácsolásában