Galaktika 181, 2005.
A történet vázát egy a Hiperballadából kihagyott jelenet adta, kombinálva valamelyik régebbi írásommal, amely sehogyan sem állt össze. A kettő együtt viszont remekül működött.
Az Átjáró megszűnése után szerencsére hamar sikerült új publikálási lehetőséget találni. Mindig bántam, hogy a régi Galaktika pár évvel korábban szűnt meg annál, hogy én írni kezdtem, úgyhogy a dolog adta magát. Mivel Németh Attila addigra nagyjából ismerte az írói világomat, maga is kapacitált, hogy írjak nekik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
