Az év magyar science-fiction és fantasy novellái 2019., Gabo SFF

Mikszáth találkozása az éghajlatváltozással.

Ez a történet a gyorsháború utáni Budapesten játszódik, miután az ember létrehozta a saját jobb-szebb-okosabb alteregóit, majd háborúban űzte fel őket az égbe. Győzelme azonban egy vereséggel ér fel, és ez mindaddig úgy is marad, amíg nem képes elengedni, változtatni, alkalmazkodni. Ebben áll Olei balladai tragédiája is.

Kamaszkoromban sok Mikszáthot olvastam. Tetszett a rövid és látszólag egyszerű történetek egyetemessége; a penészes mézeskalácsszív-réteget lehántva olyan emberi mechanizmusokról szólnak, amelyek bárhol és bármikor megtörténnek újra és újra.

Azt szerettem volna kipróbálni ebben a novellában, hogy tényleg így van-e.

Úgy beszélik a Piacon – de soha nem a Madaras jelenlétében –, hogy Olei azelőtt Delhi egyik olyan géntechnológiai laboratóriumában dolgozott, amelyből az újemberek első generációja kirajzott. Az ijedtség, félelem és gyűlölet is Delhiben robbant először. Tüntetések, zavargások; felemelkedő politikusok, akik jól tudják, kik az okai a nehézségeknek. Az első pogromok. Az újemberek vérét akarták – és ha ők túl okosak voltak, hogy könnyen adják az életüket, akkor azokét, akik megalkották őket. Felkerült a netre a laboratórium dolgozóinak és családtagjaiknak az összes személyes adata; Oleinek menekülnie kellett.

Meglehet, még ma is eltűnődik azon, mi lett volna, ha nem megy vissza a laborba, hogy teherautóra rakja a felszerelést – bioreaktorokat, szekvenálókat, tenyészeteket –, és Soribbal csatlakozni tudnak a dolgozók rögtönzött konvojához… Ők testőröket is fogadtak, és együtt vágtak neki, ám mindez semmit sem számított, amikor a hegyi úton elkapták őket. Talán maguk a zsoldosok váltak árulóikká, talán egyszerűen felismerték őket. Kirángattak mindenkit a mikrobuszokból, benzinnel megtöltött gumiabroncsokat húztak a mellkasukra és meggyújtották.

Hogyan jutottak ki Soribbal Delhiből azon a teherautón? Mi szüksége volt a sok felszerelésre; talán vágóállatokat hozott létre, hogy azzal vásárolja meg a biztonságukat az éhező városokban, vagy valami máson dolgozott? Senki sem tudná biztosan megmondani. Az utak tele voltak menekülőkkel, miután az újemberek már nem bujkáltak többé, hanem elkezdték megszervezni az ellenállásukat, és mivel bármit csináltak, abban nagyon jók voltak, a világszerte beavatkozó hadseregeknek is rá kellett ébredniük, hogy a fegyverrendszereik java része már nem nekik engedelmeskedik. Minden nap újabb dolgok történtek, amelyek nem történhettek volna meg.

A novelláskötet megvásárolható itt.