Chloé biztos benne, hogy az apja halálos balesete nem lehetett véletlen - valakik megölték őt, ezért e furcsa lány az egész életét a gyilkosok megtalálására tette fel. Mindenhol eljátssza a megfelelő szerepeket, amelyek közelebb viszik őt hozzájuk, és most már egészen a nyomukban jár... Mindig…

Gabo SFF, 2021. Négy év kihagyás után jelent meg újra regényem, amiben nagy szerepet játszott a szokásos pepecselős munkamódszerem a pandémia is. Hosszú előtörténete 2005-ben kezdődött a francia Clemenceau repülőgép-hordozó bontása körüli botránnyal, amelyből 2012-ben, a Galaktika 267-268.…

Végre a nagyközönség is megismerheti az új regény borítóját - amióta megkaptam, azóta alig bírtam magammal, hogy meg ne mutassam nektek! Milyennek kell lennie egy jó könyvborítónak? Egyrészt legyen olyan, mint egy jó ruha a viselőjén: fejezze ki a személyiségét, legyen stílusos, emlékezetes és egy…

A járványnak köszönhetően rengeteget csúszott az új regényem, a Mindig egyre több megjelenése. Bár végül is, ha úgy vesszük, legalább bőven maradt idő az utómunkákra. /Illusztárció: Amir Zand/ A sztorit ott hagytam abba, hogy januárra elkészült a tesztolvasói visszajelzésekkel kiegészített…

Itt egy újabb mikrotörténet a jövőre megjelenő Mindig egyre több című regényemből. (Itt meg egy másik.) Ezek a kis mesék az egyik szereplő, Chloé kislánykorából származnak. Részben úgy jelennek meg, ahogy az édesapja mesélt neki az emberiség nagy kalandjáról, amely az Utu naprendszerébe vezette…

Azt hiszem, inkább téli író vagyok, mint bármi egyéb. Mármint abban az értelemben, hogy akkor tudok a legjobban haladni a történeteimmel, de talán úgy is, hogy - bár erről nem vezetek statisztikát - több írásom játszódik télen, mint bármilyen más évszakban. Biztos van e mögött valami; a komor…

A Mindig egyre több című új regényem a Földről új világokra kirajzott emberekről szól. Írás közben hosszú ideig különálló naprendszerekben, más-más csillagok körül létrejövő kolóniákban gondolkodtam, de egyre többször jutott az eszembe a TRAPPIST-1, az egyik legvalószínűtlenebb bolygórendszer,…

Ahogy legutóbb írtam, a Mindig egyre több vége optimista és borúsabb irányba is kifuthatott volna, el is szöszöltem vele egy ideig, amíg végül megtaláltam a megfelelő lezárást. Furcsa érzés a végére érni: kicsit mintha elvesztenék valamit, ami hosszú ideje kitöltötte a gondolataimat; fejben még…

A jövő héten lesz egy éve, hogy az új regényen dolgozom. Sok részlet máshogy alakult, mint azt a tervezéskor képzeltem - többek között azt hittem, tavasszal kész leszek, vagy hogy megáll a teljes szöveg 400 ezer karakter alatt (nemrég hagytam magam mögött a félmilliót) - de az nem, hogy mit akarok…