Az év magyar science-fiction és fantasy novellái 2021., Gabo SFF

Kevesen gondolnák, de a tengerhullámok kifehérítése valós tudományos ötlet arra, hogyan növelhetnénk meg az óceánok, és velük a teljes Föld fényvisszaverő képességét az üvegházhatás csökkentése érdekében.

A Hullámsodrok egy férfi története, aki kudarcai elől menekülve hajózik az óceánon, de továbbra sem találja lelki békéjét.

Ez megint egy klímafikciós, avagy cli-fi novella, amelynek vázlatos ötlete jóval korábban megszületett a fejemben, ám akkor még sok-sok léghajóval és felhőgyártással képzeltem el (mert hát utóbbi az egyik legismertebb geomérnöki ötlet, amely ráadásul rendkívül megosztó is - egy sf-rajongó agyát biztosan megdolgoztatja az eljárás, amelyet évszázadokig, évezredekig kellene folytatni, miközben lehet, hogy a civilizációnk néhány évtizedet sem él már meg).

Aztán nem is tudom, miért, de egyszer csak már a hullámfehérítésről olvasgattam cikkeket, és ez sokkal erősebben mozgatta meg a fantáziámat - szereplőim a léghajók helyett hirtelen óceánjárók fedélzetein találták magukat. És sokkal jobban boldogultak ott.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mivel a hullámfehérítés nem annyira ismert geomérnöki ötlet, ezzel a novellával még némi ismeretterjesztési szándék is vezérelt. 

Miután Lara örökre elment, rá két hétre aláírtam az ötéves szerződést a Sigilre. Semmi más dolgom nem volt, mint cikk-cakkos hajóutamon széles farhullámokat húzni az óceánba. Tízezernyi albedófokozó hajó tette ugyanezt, meg persze a normál kereskedelmi járatok.

Én igazából csak menekülni akartam, talán vezekelni is, tisztába jönni magammal, kitalálni, hogyan tovább, de az eltelt négy és fél évben keserűen megbántam a döntésemet. Senkim nem maradt a szárazföldön, de itt is magányos voltam: egyedül egy viharvert hajón, amely csak hajózik, hajózik, sohasem pihen meg egyetlen kikötőben sem.

Mintha kívül kerültem volna az időn, az élet megállt volna – én álltam volna meg, miközben a világ haladt tovább, ott, messze az óceán egyhangú horizontja mögött. Minden nap ugyanazzal az egyhangúsággal telt, én pedig hamarosan csapongani kezdtem a túlpörgött aktivitás és valami ólomnehéz fásultság között. Voltak időszakok, amikor kétnaponta végigsúroltam a fedélzetet, előrehoztam minden időszaki ellenőrzést és karbantartást, csak hogy történjen valami – máskor pedig napokig fel sem öltöztem, csak meztelenül üldögéltem valamelyik lépcső acélfokán a szakállamat babrálva, és bámultam a vizet. Azokat az estéket, amelyeket a sárga nap színeibe burkoltak a távoli felhőkön átszűrt fények.

Egyetlenegyszer kereszteztem egy másik hajó nyomvonalát. Bő tíznapos lehetett; masszív fehérsége addigra megfakult, rongyos pókhálónak tűnt a sötét hullámok hátán. Mire mögém kerülve elnyelte volna a horizont, teljesen feloszlott: mintha sohasem létezett volna.

A novelláskötetet - benne egy sereg fantasztikus szerző fantasztikus írásával - megvásárolható itt.

(Vegyetek könyveket közvetlenül a kiadóktól; ez a jelenlegi járványválságban segíti a túlélésüket!)