The Continental Literary Magazine - Issue 6: Future, 2023

A Freak Show főhőse az utolsó hagyományos értelemben vett emberek egyike. Olyan világban kell boldogulnia, amelyet az éghajlatváltozás következményeinek elviselésére módosított emberek népesítenek be.

Ezúttal olyan történetet akartam írni, ahol az emberiség megkapta az esélyt: túl vagyunk a hőmérsékleti katasztrófa nehezén, a következő generációknak már csak újjá kell építeni a világot. De hogyan tekintenének vissza ránk? Magára veheti-e bárki az elkövetett bűnök terhét, hogy megkönnyítse a sorsukat?

A Continental egyébként egy tematikus, angol nyelvű, a magyar és közép-európai irodalmat népszerűsítő, negyedévente az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában megjelenő szépirodalmi és közéleti magazin, amelyet az USA egyik legnagyobb könyvesbolt-hálózata, a Barnes and Noble értékesít. Ez a hatodik szám, amely a jövőről szól, így kerültem képbe szerzőként (köszi, Anita!).

A novellát Austin Wagner ültette át angolra, akivel nagyon élveztem a munkát, és persze rendkívül érdekes, hogy a fordítási folyamat mennyire hasonlít a szerkesztéshez, mégis eltér tőle.

Azt akarom megértetni a közönségemmel ott a színpadon, hogy a dolgok tönkretételénél sokkal rosszabb, amit azok a régiek nem tettek meg, pedig nekik még lett volna lehetőségük más utakat bejárni. A tények persze közismertek, ám más az, ha a feljavítottak egy régi embertől hallják őket. Mintha a múlt szólna így hozzájuk.

Minden alkalommal megtapasztalom a dühöt. A bekiabálást, a vicsorgó fogsorokat, hadonászó öklöket. A közönség innivalót hoz magával a plázában működő italmérésekből; a vásár végeztével pénz húzza az emberek zsebét, szórakozni akarnak. Olykor papírpoharak repülnek felém, egyszer egy üvegkorsó el is talált. Nem törte el a sípcsontom, de utána hetekig sántítottam. Azóta egy vékony tyúkketrec-háló feszül a színpad és a nézőtér között, így inkább csak a folyékony dolgok érnek el engem. Megnedvesített törölköződarabbal mosom le magam a raktárban, mégis mindig sörszagom van, mikor hazaérek, te elhúzod a szád, fintorogsz, én meg nevetve azt mondom, előadás után hatalmas buli kerekedett a közönséggel.

A kötetben sokan mások mellett Sam J. Miller, Ken Liu vagy éppen Markovics Botond írását is megtalálod. 

Itt veheted meg printben vagy digitálisan.

The Continental Literary Magazine - Issue 6: Future, 2023

As one of the last traditional humans, the protagonist of Freak Show must thrive in a world populated by humans modified to withstand the effects of climate change.

This time, I wanted to write a story where humanity was given a chance: we are over the weight of the temperature catastrophe, the next generations just have to rebuild the world. But how would they look back on us? Can anyone take the burden of the crimes committed to make their fate easier?

The short story was translated into English by Austin Wagner. In addition to many others, you will also find the short stories of Sam J. Miller, Ken Liu and even the Hungarian A-class sci-fi author Markovics Botond in this volume of The Continental Literary Magazine. (You can buy it in print or digitally.)

Up on stage, I want to make my audience understand that what the old ones didn’t do is far worse than the havoc they did wreak, and that they still had the opportunity to go down a different path. The facts are common knowledge, but it’s different when the adapteds hear them from an old one. As if the past itself were speaking to them.

                I experience the anger every time. The heckling, the bared rows of teeth, the brandished fists. The audience brings in drinks from the seedy pub in the mall; by the end of the carnival, their money is burning a hole in their pockets, they want to have fun. Sometimes paper cups come flying my way, once a glass bottle even found its mark. It didn’t break my shin, but I was limping for weeks nonetheless. Ever since then there’s been a net of chicken wire pulled taut over the stage, and only liquid things are able to reach me. I wipe myself off with bits of dampened towel backstage, but the stench of beer always lingers, when I get home you make a face, scrunch your nose, I just laugh and say the audience and I had a great big party after the show.

Az év magyar science-fiction és fantasy novellái 2022., Gabo SFF

Egy történet a történetekről - az olyasfélékről, amelyek megváltoztatják a valóságot.

Egy városról, amelyet a közelében kibányászott csodák röpítettek a gazdagságba, ám ezzel lakói olyan útra léptek, amelyen nem tudni, mit hoz a következő lépés. Lehet, hogy nem is akarják tudni.

És ezzel nem utolsósorban szól a klímaváltozásról, meg a növekedés korlátairól.

Ötéves lett a Gabo magyarszerzős antológiája, és miután a 2018-as első kötetben megláttam, hogy szerzőink mennyivel kevésbé írnak sci-fit, mint fantasyt és weird dolgokat, én becsszó igyekeztem, hogy minden évben valami tudományos fantasztikummal pályázzak és szépítsek az arányokon. Idén azonban nem tudtam megállni, az Ördöglakat bizony csak egy sokkal tágabban vett fantasztikumba illik bele.

Mire visszavergődtem a boxomhoz, egy részeg álomba merült pasas borult az asztalomra. Nem foglalkoztam vele, bepréselődtem a mellette szabadon maradt helyre, és arra gondoltam, hogy ha a felkorbácsolt narratív jelenségek ezúttal valóban betörnének a városba, vajon mi történne a Dervához hasonlókkal. Van már menekülő útvonaluk, amelyről azt hiszik, az utolsó pillanatban kiviszi őket a városból? Vagy úgy tűnnek el mindörökre a járulékos csodajelenségek alatt, hogy többé senki sem tudja, kik voltak? Az éjszakai élet mindenesetre változatlanul pörgött, csak a nevetések váltak élesebbé és a kártyaasztaloknál feltett tétek mértéke még őrültebbé. Mintha a város valamiféle haláltáncot járt volna ezekben a napokban. Mindig ez ment, amikor az Ellegő arra emlékeztette az embereket, hogy a jó történeteknek ára van.

A novelláskötetet - benne egy sereg fantasztikus szerző fantasztikus írásával - megvásárolható itt.

(Vegyetek könyveket közvetlenül a kiadóktól; ez a jelenlegi válságban segíti a túlélésüket!)

Vegyük fel történetünk fonalát a tavalyi nyár végén, annál a képnél, amikor Szerzőnk örül a legújabb regénye megjelenésének.

A Szerző ekkor még lelkes, hiszen visszatérhet a jó régen otthagyott háromnegyed regényéhez - ötletei még homályosak, de azt már tudja, hogy a terjedelem jelentős lefaragása mellett sci-fiből fantasyvá fogja átformálni a történetet, és ez biztosan jó buli lesz.

Snitt.

Ezúttal decemberben vagyunk, a háttérben karácsonyfa. A Szerző némi feszültséggel a hangjában megállapítja, hogy ugyan a sci-fi->fantasy metamorfózis megvan, de hiába hitte azt, hogy év végére akár kész is lehet a regény új verziója, valójában még csak most kezd belefogni. Közhelyeket puffogtat tatárokról, akik nem hajtanak.

Újabb vágás után kora tavaszhoz érkezünk. Szerzőnk félreteszi a megmosolyogtatóan keveset fejlődött regényszövegét és novellaírásba fog. Feltartott ujjal prédikál, hogy lám, az idei novellapályázatra időben dolgozni kezd, nem fogja a határidő előtti utolsó napokra hagyni, ezúttal lesz ideje csiszolgatni, pihentetni a szöveget. Magabiztos vidámsággal jegyzi meg hozzá, hogy novellaötlete sci-finek született, de ő most fantasyra fogja átformálni, és az biztosan jó buli lesz.

Június közepe. Szerzőnk a leadási határidő előtt fél órával küldi el a novellát a pályázatra, miután egy sprintelő könnyed eleganciájával az utolsó nap fejezte be azt a szöveget, amely hónapok óta egyetlen verziójában sem volt képes túljutni a háromnegyedes készültségi szinten.

Szerzőnk nyilvánvalóan boldog, mert nagyon régen nem sikerült ilyen önfeledten, mély belefeledkezéssel, folyamatos sikerélménnyel írnia, mint ezen az utolsó napon, de nézzük csak! Közelítsünk csak rá az arcára!

Ott, a szeme alatt jól láthatóan remeg valami izom.

Az év magyar science-fiction és fantasy novellái 2021., Gabo SFF

Kevesen gondolnák, de a tengerhullámok kifehérítése valós tudományos ötlet arra, hogyan növelhetnénk meg az óceánok, és velük a teljes Föld fényvisszaverő képességét az üvegházhatás csökkentése érdekében.

A Hullámsodrok egy férfi története, aki kudarcai elől menekülve hajózik az óceánon, de továbbra sem találja lelki békéjét.

Ez megint egy klímafikciós, avagy cli-fi novella, amelynek vázlatos ötlete jóval korábban megszületett a fejemben, ám akkor még sok-sok léghajóval és felhőgyártással képzeltem el (mert hát utóbbi az egyik legismertebb geomérnöki ötlet, amely ráadásul rendkívül megosztó is - egy sf-rajongó agyát biztosan megdolgoztatja az eljárás, amelyet évszázadokig, évezredekig kellene folytatni, miközben lehet, hogy a civilizációnk néhány évtizedet sem él már meg).

Aztán nem is tudom, miért, de egyszer csak már a hullámfehérítésről olvasgattam cikkeket, és ez sokkal erősebben mozgatta meg a fantáziámat - szereplőim a léghajók helyett hirtelen óceánjárók fedélzetein találták magukat. És sokkal jobban boldogultak ott.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy mivel a hullámfehérítés nem annyira ismert geomérnöki ötlet, ezzel a novellával még némi ismeretterjesztési szándék is vezérelt. 

Miután Lara örökre elment, rá két hétre aláírtam az ötéves szerződést a Sigilre. Semmi más dolgom nem volt, mint cikk-cakkos hajóutamon széles farhullámokat húzni az óceánba. Tízezernyi albedófokozó hajó tette ugyanezt, meg persze a normál kereskedelmi járatok.

Én igazából csak menekülni akartam, talán vezekelni is, tisztába jönni magammal, kitalálni, hogyan tovább, de az eltelt négy és fél évben keserűen megbántam a döntésemet. Senkim nem maradt a szárazföldön, de itt is magányos voltam: egyedül egy viharvert hajón, amely csak hajózik, hajózik, sohasem pihen meg egyetlen kikötőben sem.

Mintha kívül kerültem volna az időn, az élet megállt volna – én álltam volna meg, miközben a világ haladt tovább, ott, messze az óceán egyhangú horizontja mögött. Minden nap ugyanazzal az egyhangúsággal telt, én pedig hamarosan csapongani kezdtem a túlpörgött aktivitás és valami ólomnehéz fásultság között. Voltak időszakok, amikor kétnaponta végigsúroltam a fedélzetet, előrehoztam minden időszaki ellenőrzést és karbantartást, csak hogy történjen valami – máskor pedig napokig fel sem öltöztem, csak meztelenül üldögéltem valamelyik lépcső acélfokán a szakállamat babrálva, és bámultam a vizet. Azokat az estéket, amelyeket a sárga nap színeibe burkoltak a távoli felhőkön átszűrt fények.

Egyetlenegyszer kereszteztem egy másik hajó nyomvonalát. Bő tíznapos lehetett; masszív fehérsége addigra megfakult, rongyos pókhálónak tűnt a sötét hullámok hátán. Mire mögém kerülve elnyelte volna a horizont, teljesen feloszlott: mintha sohasem létezett volna.

A novelláskötetet - benne egy sereg fantasztikus szerző fantasztikus írásával - megvásárolható itt.

(Vegyetek könyveket közvetlenül a kiadóktól; ez a jelenlegi járványválságban segíti a túlélésüket!)

Chloé biztos benne, hogy az apja halálos balesete nem lehetett véletlen - valakik megölték őt, ezért e furcsa lány az egész életét a gyilkosok megtalálására tette fel. Mindenhol eljátssza a megfelelő szerepeket, amelyek közelebb viszik őt hozzájuk, és most már egészen a nyomukban jár...

Mindig egyre több - beleolvasó by Zoltan Laszlo

Ha kíváncsi vagy a teljes történetre, vásárold meg a regényt 15%-os kedvezménnyel a Gabo kiadó webshopjában!

Nyilvánvalóan egy kő alatt élek, de csak nemrégiben került elém Baka L. Patrik a Partitúra Irodalomtudományi Folyóiratban megjelent dolgozata, amely a két régi regényem, a Nagate és lazán kapcsolódó folytatása, a Nulla pont komparatív összehasonlítását teszi meg.

Ez az a két regény, ahol az elsőben úgy akartam fantasyt írni, ahogy egy sci-fi író tenné, kissé kívülről szemlélve rájátszottam a klasszikus kiválasztott-toposzokra és kiforgatásukra, a másodikban pedig visszamenőleg sci-fivé tettem egy fantasy-világot. Mindkét regényt nagyon szerettem írni, a Nagate pedig az egyik legsikeresebb történetem lett az olvasók között. TLDR:

László Zoltán szépirodalmi szövegkezeléssel megírt spekulatív fikciós művei az általuk felvetett lételméleti kételyek, zavarok és eltolódások, illetve az egzisztencialista és szolipszista világ megalkotásának mikéntjéből és annak bizonytalanságából következő episztemológiai kérdéseik révén a kortárs magyar irodalom nagy dobásaként tartandók számon.

Egyfelől persze akármelyik szerző szeret ilyen zárómondatokat olvasni, de az egész tanulmány fontos tanulságokkal szolgál a számomra. Mert mindig jó bármilyen olvasói visszajelzéseket szerezni, hiszen sokat tanulhatok belőlük arról, hogyan is néz ki a befogadói oldalon a dolog, amelynek én íróként csak a másik oldalán lehetek, mi csapódik le belőle - és mi az, ami elveszik valahol útközben. Néha egészen fontos dolgok maradnak ki, amelyeket én pont azért építettem a történetbe, hogy másoknak beszéljek róla. És ilyenkor hajlamos vagyok arra gondolni, hogy nyilván elrontottam valamit; egyértelműbbnek kellett volna lennem, kimondani inkább, amit csak a sorok közé szőttem be - vagy az is lehet, hogy sosem volt ott, csupán én hittem azt.

És akkor jön egy ilyen tanulmány, ahol azt látom, hogy igen, - e két regényben legalábbis - ott van minden, amit ki próbáltam beszélni magamból: felfedezhető, kiszálazható, újra összerakható. Az olvasó fejében végül fel tud épülni az univerzumom, ami nem egészen a szöveg maga, de mégsem választható le róla egészen.

A teljes tanulmány pdf-ben letölthető itt, vagy közvetlenül a blogomról.

Baka L. Patrik: Magánuniverzumok II. Egy végtelenbe vesző világ metafizikája (László Zoltán: Nagate vs. Nulla pont)
In: Partitúra Irodalomtudományi folyóirat, Évfolyam: XI.  , Szám 2, 2016, 51-72. oldal, ISSN 1336-7307

László Zoltán

1977-ben születtem Hatvanban, hosszú ideje Budapesten élek, webszerkesztőként, újságíróként dolgozom. 1999 óta publikálok rendszeresen novellákat különböző folyóiratokban, antológiákban, regényeim több kiadónál láttak napvilágot. A fantasztikumon belül szívesen váltogatom témáimat és az alzsánereket.

Kép forrás: Vasárnapi Hírek

Első, 2005-ös sci-fi regényemben, a 2011-től átdolgozva, e-book formában is elérhető Hiperballadában a kiberpunk elemek alternatív történelmi fejtegetésekkel keverednek: a Szovjetunió válik a hidegháború nyertesévé, meghódítja a világűrt és üzembe állítja az internet szocialista megfelelőjét, ám néhány szamizdat film alaposan bekavar a rendszer életébe.

Szintén 2005-ben jelent meg az urban-fantasy irányzatba sorolható Nagate, amelyben tudományos-fantasztikus írói szemszögből teremtek meg egy ipari forradalmát élő fantasy világot. A végtelen városvilág utcáiról nem lehet térképeket készíteni, hőseinek mégis el kell jutniuk a központjába, hogy megakadályozzák a világ pusztulását. Na meg hogy elejét vegyék a vérontásnak, amelyet a mi világunkból importált szélsőbalos eszméken nevelődött munkásság forradalma jelent. 

2007-es harmadik regényem, A Keringés a bolygókolonizálós sci-fiket keveri az időutazósakkal: az éghajlatváltozás elől az emberiség a Föld több millió évnyire levő jövőjébe költözködik, ám úgy tűnik, a köztes időben már mások is jártak az éppen lakatlan bolygónkon.

2009-ben A Nagate egy lazán kapcsolódó folytatása jelent meg. A Nulla pont egy csavarral visszamenőleg a sci-fi irányzatba sorolja át az első kötetet is, miközben párhuzamos idősíkokon élő hőseink egészen a városvilág keletkezéséig hatolnak vissza.

2013-as regényem, az Egyszervolt ismét új vizekre evez: a magyar népmesék jól ismert motívumait rendezgeti új mintába napjaink Budapestjén - korábbi munkáimhoz képest könnyedebb hangvételben. Ez egy vicces, strandra való modern fantasy.

Ezt követően kicsit eltűntem; olvasóimnak 2017-ig kellett várniuk a legfrissebb regényre, a Távolvízre. Ebben a sci-fiben az embert szolgálni vágyó idegen lények bukkannak elő az óceán mélyéről, ám senki nem tudja, kik és miért alkották meg őket, jelenlétük áldás vagy ellenkezőleg: csapda, amelybe az emberiség önként besétál.

2017-ben afféle karácsonyi ajándékként pdf-ben és e-bookos formátumokban közzé tettem néhány hosszabb-rövidebb, korábban megjelent novellámat: az Emelkedés és más történetek ingyen tölthető le.

Hetedik regényem, a Mindig egyre több című sci-fi a járvány miatt késett kicsit, 2021 őszén került a könyvesboltokba. Az emberiség maradéka elhagyta az ökológiai katasztrófában összeomló Földet, új világokat kezd benépesíteni, és úgy fest, az újrakezdés nehézségeinek leküzdése után fényes, galaktikus léptékű jövő vár rá. Eltűnik azonban egy leszerelésre és szétbontásra ítélt katonai űrhajó, amelyet egy feltöltött emberi tudatokból álló hajóelme irányított. Az utána folyó kutatás lassan mindent megkérdőjelez, amit az emberek gondoltak a helyzetükről.

Végre a nagyközönség is megismerheti az új regény borítóját - amióta megkaptam, azóta alig bírtam magammal, hogy meg ne mutassam nektek!

Milyennek kell lennie egy jó könyvborítónak? Egyrészt legyen olyan, mint egy jó ruha a viselőjén: fejezze ki a személyiségét, legyen stílusos, emlékezetes és egy kicsit titokzatos. Én ahhoz soha nem ragaszkodom, hogy a borító a sztoriból ábrázoljon valamit és főleg nem problémázom, hogy ha nem pontosan úgy ábrázol valamit a regényből, ahogy azt a szerző leírta - sokkal fontosabb, hogy a történet szellemiségét, üzenetét hordozza. Így aztán nagyon jól megvagyok a minimalista borítókkal is (sőt), noha sejtem, hogy az sf&f-olvasók jelentős hányada visszapattan róluk.

Ez a történet és a borító viszonya. És e mellett a borító a könyv, mint árucikk legközvetlenebb reklámhordozója is. Amikor az olvasó ott áll a könyvesbolt polca előtt, az a könyv kelti fel a figyelmét, amelyik valamilyen módon kiugrik a többi közül. Ehhez nem árt, ha a borítón több lépés távolságból is felismerhető, amit ábrázol, már ekkor elmond egy történetet, amely közelebb csalja a vásárlót. A tipó csak ezután jön.

Eddig mindig szerencsés voltam a könyvborítóimmal (még azt sem tartom vállalhatatlannak, amelyet nekem kellett elkészítenem - graphic design is my passion), de munkál bennem egy félsz, hogy ez a sor előbb-utóbb megszakad. Így aztán amikor ez a borítóterv megérkezett, tényleg szívdobogva, csukott szemmel nyitottam meg a fájlt... És ettől a pillanattól kezdve más borítóval nem is tudnám elképzelni ezt a történetet.

A Mindig egyre több most 30%-os kedvezménnyel előrendelhető a Gabo webshopjából

A borító Szabó Vince munkája. A regény elkészülésének részleteiről a Mindig egyre több címke alatt olvashatsz - például hogy milyen is az Utu naprendszere, amely a borítón megjelenik, de beleolvasókat is találhatsz.

Fülszöveg:

MEDDIG CIPELED A MÚLTAT, MIUTÁN EGY ÚJ VILÁGBA LÉPTÉL?

Az emberiség túlélői elhagyták a haldokló Földet, hogy az Utu csodálatos bolygórendszerében építsenek új jövőt. Végre mind összefogtak a közös célért – még a saját halottaikkal is. Az egyezség szerint az eltárolt tudatok az új világok között is addig szolgálják tovább leszármazottaikat, amíg közösen meg nem teremtik egy határtalan lehetőségekkel bíró bolygóközi civilizáció alapjait. 

Amikor azonban a leszerelésre ítélt Clemenceau rombolóról eltűnik egy milliónyi tudat szellemi erejét egyesítő hajóelme, olyan rejtélyek kerülnek elő, amelyek felboríthatják a kolóniák közti törékeny status quót. A hivatalos nyomozással párhuzamosan pedig személyesebb, erőszakosabb érdekek is színre lépnek, és aki először megtalálja az elmét, hogy felfejtse titkait, az mindent vihet. 

A Zsoldos Péter- és Európai Sci-fi díjas László Zoltán új regényében ismét különleges és lényeglátó víziót ábrázol az emberiségről, amely mindig egyre messzebb, mindig egyre többre vágyik.