Azt írtam múltkorában, hogy nem bírom sokáig nélküle, de ez az írás egészére - mint életformára? - vonatkozik. Most, hogy a fejem tele van Linával, ezzel a Spicega szkinbe bújtatott kurvával, meg a szerencsétlen naiv Artúrral, egész tűrhetően vagyok. Az órám ötkor csörög, de néha már korábban is felébredek - ilyenkor örülök az ajándék 15-20 perceknek is. Ez a napi két óra a két bögre kávéval, meg a macskával az, ami feltölt annyi energiával, hogy letudjam a másik 8-10-et, amit mostanában a munkahelyemen töltök.