A keringés megírásának két évéből csaknem másfelet áttoporogtam az első fejezetek körüli szerencsétlenkedésekkel. Nem állt össze, nem vált élővé; tudtam, hová tartanék, de nem láttam, hogyan. Az ilyen rövidebb-hosszabb frusztrációs periódusokból mára már jól tudom, hogyan lehet kivergődni: néha egészen apró dolgoknak kell beugrani, hogy újra színesnek lássam a világot. Elég egy hangulati elem, egy jópofa helyszín, egy érdekes epizód.

Most is ezzel szívattam magam, erre beugrott, hogy Befar ne az első részből megismert gourrok fajába tartozzon, hanem kapjon egy az olvasó számára még nem ismert rasszt. Meg hogy legyen felsővezetékes közlekedési rendszer a helyszínül választott városrészben.

És átírom jelen idejűre is a cselekményt. Ez ráerősít az első részben már felbukkant eleve elrendeltetéses - lásd: Shakur és Vizo viszonya - vonalra.