Többen is felemlítették már, hogy depresszív írás lett a Százezer Armstrong. Egyfelől persze felhívhatnám a figyelmet az egyéb olvasatokra. Például nem derül ki, az emberiség kilátásaira nézve valóban olyan rossz-e az új, tökéletesített egyedek megteremtése. Vagy hogy végül is megvalósul minden SF-kedvelő ember álma, és meghódítjuk a világűrt. Ráadásul minő történelmi igazság az elesettekkel és szegényekkel szemben, hogy ez a harmadik világnak sikerül. Valójában tehát egy új, diadalmas kor hajnala ez...

Szóval előhozakodhatnék mindezzel, csak nem lenne értelme. Igen, ez egy negatív hangvételű írás. Van nekem egy ilyen kis küldetéstudatom*, vagy mi, és azt gondolom, az SF egyik fontos szerepe (lehet) a figyelemfelhívás, a felrázás, a cassandrázás. És pozitivista idillel ez nehezebben megvalósítható, mint egy rossz opció felvillantásával. 

* Nem ér röhögni!