A brit írók élete sem csak játék és mese. Pedig innen a keleti gyepűkről milyen andalító azokra az angolszász írókra gondolni, akik megírnak egy sikerkönyvet, majd szögre akasztják a munkástarisznyát. Ezt követően életük végéig házuk vernadáján üldögélnek, fanyar koktélokat szopogatva pöntyögik újabb regényeiket, s időnként jólesőn pihentetik tekintetüket a bankszámla-egyenlegükön. Akárcsak Richard Morgan teszi ezt, akinek Altered Carbonja szerintem még csak nem is volt különösebben eredeti vagy kimagasló munka. (Ebből is látszik, milyen heves az irigységem iránta.)
De most megnyugodtam, mert magyar volnék: nekik is szar.
Egyébként nem is keserű kenyér, hanem habospite. Abban a napi másfél órában, amikor az ember ír. És ezért éri meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
