Nehéz helyzetben vagyok, ha meg kellene jelölnöm az áprilisi (205.) Galaktika legjobbját. Ezúttal ugyanis több olyan írással is találkoztam, ami kimagaslót ugyan nem nyújtott a számomra, de egészében kellemes kis olvasmány volt.

Weiner Idegen a tóban c. írása a maga egyszerűségével ragadott meg; örülök, hogy nem akarta megmagyarázni az idegen indítékait, de még a létezéséről is csak visszaemlékezésekből kapunk értesülést. Tetszett a dokumentarista stílusa is.

Képes Gábor írása, a Megálló hangulatnovella, én meg kedvelem az ilyesmit. A stílus és a világról adagolt infók mennyisége és módja nagyon rendben vannak. Néhány egyszerű történés, a háttérből pedig inkább csak a képzeletünkben bontakozik ki a jövő képe.

Swanwick Sherzo Tyrannosaurusza egy unásig ismert témát, az egymásba kapcsolódó időhurkokat használja fel (ráadásul ha őshüllő, akkor persze zsarnokgyík, mert már nem is létezett, ugye), ami nem sok jóval kecsegtetett. De az alaposság és átgondoltság tetszett: számos apró részlettel teszi hitelessé, hogy itt az időutazás valóban hétköznapi és átszövi az élet minden apró szeletét. Jó pont a nem lecsapott befejezésért: szeretem, ha rám bízza az író, hogy eldöntsem, mi a történet vége még akkor is, ha az azt megelőzőek eléggé kiszámíthatóak is voltak.

És van még egy hazánkfia, Szélesi Sándor Asbóth helikoptere című írása, ami szintén időutazásos történet, de jópofa módon, egy parlamenti felszólalás szövegébe szőve. Tetszett az idealizmusa (amely persze szükségszerűen nem győzedelmeskedhet) és a politikai állásfoglalása.