Itt az ideje lerántani a leplet a Nagate folytatásának munkacíméről. Ez pedig Ciklikus. Egyrészt tetszik, mert rövid, másrészt mert nem annyira szokványos a maga melléknévi mivoltában (és itt adózzunk egy percre az ötletadó Greg Egannak, illetve Axiomatikus című művének). De legfőképpen, mert fedi a regény lényegét: ugyananak a napnak a történetét fogjuk látni háromszor, a szerint, hogy a szereplők hogyan keresztezik egymás útját, na meg persze hogyan kerülnek kapcsolatba egy újabb, a Városmélyről szóló rejtéllyel.

Mindez azért jó, mert ilyet még nem csináltam. Fel is adja a leckét rendesen, mert eddig megírtam az első ciklust egészen a saját kis fináléjáig, ám most válaszút előtt állok. Írjam meg a legvégéig ezt a ciklust, vagy kezdjem el sorjában másik kettőt, szintén a maguk végkifejletének küszöbéig, majd legvégül, minden szálat a kezemben tartva a három lezárást?

Mindkét módszer mellett vannak érvek. Választani viszont kell, mert részben ez a döntési helyzet okozta, hogy kissé leálltam a regény írásával. Ráadásul most egy hétig szabin leszek, úgyhogy ha valamikor, most kellene belecsapnom a lecsóba.