Szenvedélyes, keserű bejegyzést olvastam orka blogján, amelyből süt az sf szeretete. A benne felvetett problémáknak egyfelől része vagyok, másfelől meg ebben a pillanatban is eszkalálom.

Utóbbit azzal, hogy nem ott válaszolok a megszólításra, és legfőképpen nem egy fórumban zajlik ez az egész (ami számomra is kedveltebb kommunikációs forma), hanem tessék, magam is elbújok a válasszal a saját blogomba. Ez szinte lehetetlenné teszi a vitát, a vélemények széttöredeznek, nincs visszacsatolás. Épp ezért orkához is belinkelem majd a lényeget.

A probléma részének meg azért érzem magam, mert író(vanabi)ként alighanem rám is vonatkozik az alábbi Wilson Pörgésével kapcsolatban:

"Vajon befutott és vanabí íróink olvasták? Ha igen, miért hallgatnak róla? Égő lenne nekik egy másik írót dicsérni (feltéve, ha jónak találták), vagy általában égő egy írónak más író művével foglalkozni? Esetleg pontosan tudják, hogy fényévekkel vannak elmaradva tőle, és ezért kínos? Vagy csak nem olvasták… Ez lenne a legszomorúbb számomra."

Nos, valóban. Miután kiolvastam, ennyit írtam róla a nyilvánosságnak (a magánlevélben történő áradozásokról Hackett és Kánai urak tudnának mesélni):

(A Keringést) "időnként előveszem, csiszolgatom, itt szórendet cserélek, ott hangsúlyokat helyezek át. Sőt, a Pörgés kiolvasása után ellenőrzésképpen kellett elővennem, nem egy érdektelen, fantáziátlan, lagymatag betűkupac-e ahhoz képest. (Szerencsére nem annyira, bár majd Ti, Nyájas Olvasók adekvátabb választ adtok erre a kérdésre.) "

E mögött pedig nem kevesebb állt, hogy elérve a Pörgés utolsó oldalára a kötetet az asztalra hajítottam, és közöltem a feleségemmel, hogy megyek és törlöm A Keringés kéziratát a gépemről. Mert Wilson regénye sajnos kurva jó, és ehhez képest sehol sem vagyok.

Amint fentebb látható, a felindultság később elült, a regényem túlélte. Ettől persze még Wilson mindig jobban ír nálam, de hogy ez égő lenne? Nem. Az lenne égő, ha nem inspirálna, hogy sokkal jobbnak kell lennem.

És hogy miért nem írtam róla magam is ajánlót? Gyakorlatilag csupán ezt és ezt ragozhatnám, annak meg nem látom értelmét. Hiszek abban, hogy az sf-olvasók érdeklődnek és megtalálják ezeket az információkat nélkülem is. A regény meg önmagáért beszél.