Hoppá... valahogy meg tudlak érteni, Zoli. Btw, a galaktikás novellák mennyiségi mivolta miatt ritkán emlékszem arra, hogy ki is írt egy-egy jó darabot: de a Százezer Armstrong tényleg nagyon jó volt. Nem emlékeztem viszont arra, hogy a Tiéd (sorry). :)

A likak a zégbe is az övé, és az szerintem jobb. Az armsztongosnak olyan hangulata van, mint a Győzelemnek IMHO.

chelloveck: Mivel a Győzelmet nagyon csípem, ezért most pirulok. :)

Mondasz valamit, chelloveck...! Csak én olvastam keveset vagy valóban nem túl gyakori az sf-ben, hogy a történetet a tényeken túl az egyik szereplő érzelmeinek szempontjából is levezetik?

Egy jó sf-ben szerintem elég gyakori. A Harmadik típusú találkozások regényváltozatából én szinte csak Neary érzelmeit látom, nem az űrhajókat. Amikor a levelet írja a gyerekeinek, a Pinokkió-idézettel! És nem találja a szavakat! Aztán aláírja: Szeretettel, Apa. A harmincadik újraolvasáskor is gombóc lesz a torkomban. De 100e A. nem csak abban hasonlít (számomra) a Gy-re, hogy a főszereplők érzelmei, kétkedése, feszengése hangsúlyozottan bemutattatik: az egész légkör, az egész hangulat nagyon hasonló. És ugyanolyan nyomott hangulatban találtam magam mindkét mű végén. (Amit én pozitívumként értékelek.) [Jééé... Eddig is az volt itt, hogy Elsugárzom...?]

Chelloveck: a technológia egyre csak fejlődik és fejlődik... :)

Ilyesmire vágytál? Ez komoly??? Mazochista:D