Nehéz helyzetben vagyok, amikor meg kell neveznem, melyik volt a júniusi Galaktika általam legjobbnak tartott írása. A felhozatal örömtelien erősnek bizonyult: Jeschke, Vonnegut, Aldiss, Egan... Jeschkénél sokra tartom a következetesen épített szociológiai-kultúrantropológiai ihletésű világot, Vonnegut hozta a formáját, Aldiss kellemesen meglepett a szürreáliába hajlással (már megint az újhullám), Egan pedig régi kedvencem a bizarr ötletek következetes végiggondolásával.
Legmélyebben azonban az Elmúlt varázs érintett meg Ian R. MacLeod tollából. Imádom az ilyen erős atmoszfériával, hangulatisággal megáldott novellákat, a főhős megélt drámáját és elkerülhetetlen megsemmisülését. A klónozás agyoncsócsált téma, és ezen írás sztorija sem falrengetően eredeti, de lám, néhány egyszerű eszközzel mennyire lehet tölteni emberséggel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.