-->
Ugrás a tartalomhoz
júl. 17. 2007.
Címkék: SF

terraforma

Ha életet találunk a vörös bolygón, nincs terraformálás, mondja az erkölcsös tudós, aki fenyőfákat tesztel majdani marsi felhasználásra.

Hát hogyne. Találunk esetleg mikrobákat, egyszerű sejtszintű életet, mire udvariasan félreállunk, hogy bocs, fiúk, ha összetapostuk volna a homokot. A valóság inkább az lesz, hogy addig nincs terraformálás, amíg bolygószomszédunk nem tud megfelelő motivációt felmutatni a nagy vállakozás finanszírozóinak - legyenenek azok egy újabb űrversenybe belekeveredő államok, vagy az üzleti szféra képviselői. Ha viszont ez a feltétel adott, aligha lesz reális esély ilyen szempontok figyelembevételére. A terraformált Mars minden szempontból csökkenti a költségeket egy nem terraformált bolygóhoz képest.

Ilyenkor mindig Kim Stanley Robinson Vörös Marsa jut az eszembe, és Anne Clayborne, a maga reménytelen küzdelmével a Mars eredeti állapotának megőrzéséért. Van értelme küzdeni egy ember nélküli világ esztétikájáért? Hiszen az esztétikum a megfigyelőben jön létre, nélküle a táj csak struktúra - esztétikát akkor nyer, ha jelen vagyunk, ehhez viszont kézenfekvő az átalakítás.

SF-íróként pedig különösen támogatásra méltó a terraformálás: minél közelebb kerül egy ilyen nagy űrbéli álompojekt, annál inkább remélhető, hogy az sf újra a figyelem előterébe kerül.

süti beállítások módosítása