Salgótarján mintha a Hiperballada futuroszocializmusából lépett volna ki. A hegyek közé szorított kockaházak egy olyan jövőnek épültek, ami nem jött el, és most ott állnak egy alternatív univerzum peremén, lakóik leengedett redőnyök mögött várakoznak, hogy valamelyik valóság befogadja a várost. Salgótarján nem látszik igazán birtokbavettnek.
A HungaroCon csaknem ugyanolyan, mint kilenc éve láttam: aggasztóan kevés látogató, szinte teljes érdektelenség - még a művházon sem jelölte semmi, hogy elvileg itt gyűlnének össze a hazai sf-rajongók. Ez, meg mondjuk egy Dolák-Saly Róbert-szerű fickó performansza a magyar ősvallás Atlantiszon át a Szíriuszig tartó történetéről nem sok reményel tölti el az embert.
Az alkonyzónában az sf olyan, mint maga a város.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.