Egész jól haladok, hogy egy - szerintem és persze pillanatnyilag, muhaha - végleges változatot küldhessek Németh Attilának. Az első blokkot már tegnap elküldtem, most már a kétharmadánál járok. Szükség volt erre a körre, most már biztos vagyok benne.

Még mindig úgy érzem, hogy kissé lassan indul be a történet - bár engem ez olvasóként sem szokott igazán zavarni, ha közben a felépülő világ, és a bemutatkozó szereplők elég érdekességet tartogatnak*. Ennek ellenére például még most is, kábé a hatodik átolvasásnál kihúztam egy oldalnyi szöveget (erről bővebben az előző bejegyzés kommentjeiben).

Aztán döbbenten konstatáltam, hogy most rázódott csak helyre egy belső logikai döccenés.  Két főhős, akik különböző időszeletben tartózkodnak, egy ideig csak üzenetekben próbálják elérni egymást. Felmerülhetett a kérdés, hogy miért nem kísérelnek meg telefonálni - miközben más szereplők simán netfonálnak egymástól millió évekre fekvő kolóniákról. Ezt úgy egységesítettem, hogy nem lehet közvetlenül kommunikálni. Így ez részben végre passzol az időgépek (chronoterek) működési elvéhez is, hiszen nem lehet kábeleket kihúzni az időben, hanem csak szerelvényeken, csomagokban utazhatnak a tárgyak, személyek. És persze az információk is, jöttem rá most. 
Másrészt ez a szabály felhoz olyan érdekességeket is, mint a net csomagokban történő másolása az óvilági Földről az újvilágokba, ami újabb módon jellemzi, hogy mekkora technikai szakadék tátong az új kolóniák és a lassan kiürülő Jelen-Föld között.

No, remélem kedvcsinálónak is megteszi ez a kis spojlerkedés.

*A Keringés természetesen ilyen. :)