Robert Reed Milliárnyi Éva című, három részben leközölt írásával már csak azért is érdemes foglalkoznom, mert időközben elnyerte az idei Hugo-díjat. Nem kevésbé pedig azért, mert azt a fajta társadalmi kérdésekre összpontosító sf-t valósítja meg, amely nekem különösen tetszik.

Az ötlet - az emberiség kis kolóniaalapító csoportokban benépesítheti a párhuzamos univerzumok Földjeit -  izgalmas kérdések egész sorát veti fel a közösségi szabályok változása szempontából. Az írás ezt részben perfektül teljesíti, hiszen az Első Apa kultusza a társadalmi és vallási normák egész sorát alakítja át, miközben az apokrif Anyatörténeten keresztül az új kultuszok teremtődésének fonákjára is rálátunk. Különösen érdekes, hogy a nőrablásokhoz való hozzáállás szakadár irányzatok megjelenéséhez is vezet. 

Másfelől a történet ugyanebben a dimenzióban sorozatosan el is bukik: olyannyira a kolóniateremtés szabályaira fókuszál, hogy ami azon kívül esik, abban jottányi változást sem látunk. Évezredekkel korábban történt, hogy a telepesek első csoportja megjenet a történet helyszínét adó Földön, időközben benépesítette azt, mégis, minden más technikai-társadalmi kellék ugyanaz, mint akár napjainkban.

Pedig a terjedelembe belefért volna még ezek ábrázolása is. A történet ugyanis lassan csordogál. Mi több, igazából történetről nehéz is beszélni: megismerjük a játékszabályokat, a történelmet, belelátunk egy testvérpár sorsába - akiknek személyes sorsa egyébként megfelelőn árnyalt -, de az egész nem fut ki sehova. Inkább csak képeket látunk egy folyamatból, amely hangsúlyossá teszi, hogy a valódi történet nem a novella elején kezdődött - és messze nem ér véget az utolsó mondatnál. A jövőbeli ökológiai pusztulás lehetőségének felfedezése nem az írás csúcspontja, inkább csak egyenrangú építőelem mondjuk a történelmi visszaemlékezésekkel. Az írás végén - ismét csak a terjedelem fényében - kissé mulatságos, ahogy egy évezredek múlva bekövetkező katasztrófa elől sietve költöznek el gyermekeik jövőjéért aggódva...

Összefoglalva: érdekes téma, élő karakterek és közeg - ugyanakkor erős terjengősség, időnként átgondolatlanság. Hogy megérdemelte-e a Hugót? Most már kíváncsi vagyok. El kellene olvasni a többi jelöltet is.