Néhány napja írtam, hogy nem sikerült 2007-ben befejezni az n2/Ciklikust (pedig mennyire frappáns lett volna, ha mindössze egy év alatt elkészül). Mindenesetre ennek kapcsán számot vetettem.

Jó ez a hajnalonkénti írás; nem nagy tempó, de legalább rendszeres.
Azért hangyányit fárasztó, na.
Az utóbbi fél évben viszont rendesen leálltam a hétvégi írásról, legfeljebb kora reggel dolgoztam. Pedig igazán elmélyülni akkor lehet, ha az ember órákat tud egyhuzamban munkára fordítani.

Így hát kísérletileg rászántam az elmúlt hétvégémet az írásra, és lőn a csoda: megírtam több mint 30 ezer karaktert, eljuttattam a harmadik ciklust is a végére -  így már valóban nincs sok hátra a regényből! Persze szennyezi a kísérletet, hogy a regények végén mindig begyorsulok; ekkor már magukat varrják el a szálak, meglepő dolgok között tűnnek fel összefüggések, és ez mind nagyon elősegíti, hogy megszállottként dolgozzak.

De azért jó dolog: fél éve nem éreztem ekkora delejt az írással kapcsolatban.