Sanawad kolléga blogján egy ideje érdekes beszélgetés folyik a magánkiadásról, illetve az erre az üzletre épülő vállalkozásokról.

Tiszteletre méltónak tartom azokat az embereket, akik az sf szeretetétől áthatva maguk is írásba fognak, mégha nem is rendelkeznek elég tehetséggel vagy gyakorlattal ahhoz, hogy a kiadók érdeklődjenek utánuk*. Meglehet, ezt egyébként maguk is érzik. Mégis vágynak rá hogy művüket nyomtatásban láthassák, feltehessék a kandallópárkányra, büszkén ajándékozhassák oda a rokonoknak, barátoknak és munkatársaknak. Nem baj, ha a kötet a könyvesboltokba nem jut el, ha csupán néhány példányban készül el, de mégis: regény, és az övék.

Ezt az igényt felismerve nem is egy vállalkozás kínál könyvnyomtatási szolgáltatást. Pofátlan dolognak tartom viszont, amikor ezen vágyat, illetve a szerző piaci tájékozatlanságát kihasználva jókora összeget húznak le róla nem kínálva mást, mint homályos ígéreteket.

*Másik történet, hogy a kiadók is képesek időnként olyan műveket kihozni, amelyek szerzői még nem készek erre. Ez is egyfajta hitegetés: a szerző azt gondolja, ő már kész író, és aztán csodálkozik a pofonokon.