Rorimack gondolatai A Keringés kapcsán.

Nagyon érdekes, amit a regény pesszimizmusáról írt. Miközben tudja a fene, miért, de utálom a happy endeket, ennyire azért eszembe sem jutott volna szándékkal borúsra írni a regényt. Hiszen a firniták csakugyan elnyerték az esélyt az újrakezdésre, és Baran utolsó nagy terve - persze lehet, hogy azt is elcseszi - az, hogy másoknak is megmutassa ezt a kiutat. Elvégre a firniták a mi fogalmaink szerint nem emberek - de az emberből lettek, és létezésük a legfőbb bizonyíték, hogy ők sikeresen nem dőtötték magukra a Föld nevű kunyhót.

Mi ez, ha nem tündöklő optimizmus? :) 

Köszönet a gondolatokért, befűzöm a blogos vélemények közé.