"Az író is ember"... Ez nagyon igaz. Ehhez kapcsolódóan csak pár történet, amit szeretve tisztelt nyugatos íróinkról csak az egyetemen tudtam meg (pedig a teljes képhez hozzátartozik): Arany János uzsorakamatra adott kölcsönt a barátainak (mindenkinek, kivétel nélkül); Kosztolányi nagy Rilke-fan volt, ki is utazott hozzá Párizsba, meg is volt beszélve, hol és mikor találkoznak - végül azért nem találkoztak, mert előző nap Kosztolányi úgy berúgott egy táncosnővel, hogy másnap mozdulni sem volt ereje (Rilke, a nagy költő meg ott várt a kis magyar nyikhajra órákig); Ady az üvegeit a kertben rejtegette Csinszka elől, és nem mellesleg úgy építgette az imázsát (miszerint bármely testhelyzetben, bármikor tud csodás költeményeket alkotni), hogy amikor a Nyugatból szóltak neki délelőtt, hogy ugyan adjon már egy verset, akkor lazán lefirkantott egyet, mindenki el volt ájulva, hogy hú, meg há, és közben csak egy bemagolt, régebbi versét írta le, amit otthon, magányban írt és csinosítgatott (meglelték a kéziratpapírokat). Nem is említve Szabó Lőrincet, aki egyáltalán nem a menyasszonya miatt veszett össze Babitscsal, mint ahogy a tankönyvek állítják (Török Sophie ugyanis előbb SzL menyasszonya volt, utána ment férjhez Babitshoz) - ugyanis TS egyszer végiglibegett Babits és SzL közös albérletén, s Babits megjegyezte, hogy de jó nőd van, Lőrinc, aki lazán megkérdezte, hogy "Kell?", különben is, Lőrinc fűvel-fával csalta a látens leszbikus TS-t (akinek későbbi, Csinszkával való kapcsolatára boruljon a feledés jótékony homálya). Olyanok voltak ők is, hogy még. A mű a lényeg. Nem? Persze, őróluk a kutatók derítették ki, hogy mi jókat csináltak, s a magánlevelezésüket nem olvasta mindenki. Lehet mondani, hogy csak a net korában nyílik arra alkalom, hogy mindenki olvassa, hogyan vagdossák egymás fejéhez a vádjaikat, viszont régen is a nyilvánosság előtt zajlott a különböző ilyen-olyan vita, egymás szofisztikált elküldése ideoda. Csak ki kell nyitni a Nyugatot, a Pandorát, akármit. Ott is volt nyilvánosság - megtalálták egymást, ha akarták. Nemcsak kávézókban zajlott a vita, sőt. Szerintem... Persze ez senkit sem mentesít az alól, hogy talán nem így kéne.

Ó igen, mint ahogy az sem volt titok, hogy Kosztolányi és Ady úgy utálták egymást, hogy csak na. Mindez Ady híres esszéjével robbant ki, ami viszont már benne van a tankönyvekben, s amire Kosztolányi csak a nagy költő halála után válaszolt érdemben - akkor viszont már minek. (Burkolt beszólogatások viszont voltak, hajaj.)

Kortás írók kapcsolatairól látens leszbikus táncosnőkkel és uzsorakamatra kiosztott kölcsönitalokról én pl. szívesen olvasnék. Erre mit kapunk? Mindenféle összeesküvéselméleteket, meg "te meg még jobban!"-okat. Mi marad így az utókornak az újgalaktikások nemzetségről?

Komavary: Majd posztumusz! :)

Ki is tekerném a nyakát, miközben odafent a mennyben hárfázunk.