Megoldottam a problémát az n2-ben, félretehetem végre néhány ülepítő célzatú hónapra, és itt a várva várt pihenés! Nem kell(ene) hajnalban kelni, nem lesz homályos, lappangó bűntudatom, ha nem a szöveggel foglalkozom szabadidőmben, úgy élhetek, mint a normális emberek: olvasgathatok, kertészkedhetek, dögölhetek a tévé előtt.
Erre mi van? Piszkosul nem tudok mit kezdeni magammal.
Szokni kell a pihenést.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
