A hétvégén képmagnóra rögzítettem a Gyilkos bolygót, amely a magyar filmcímadási gyakorlat ékes példája - talán a Gyilkos halál bolygója lett volna ennél is ütősebb cím.

De nem is ez a lényeg. Az 1981-es angol film abba a hangulati irányba sorolható, amelyet pár évvel korábban az Alien, kicsivel később a Szárnyas fejvadász is képviselt: sötét, indusztriális díszletek, pesszimisztikus hangvétel, a még oly fantasztikus technikákban is dúskáló jövő árnyoldalainak ábrázolása. Ez már ugyanúgy előfutára a kiberpunknak, ahogy mondjuk regényben Pohl Átjárója (1977) vagy C. J. Cherryh Mélyállomása (1981). Az Outland témaválasztása is a későbbi cp-kelléktárat idézi: mindenható vállalatok, kizsákmányolás, korrupció és drogok.

Szóval témában és hangulatban nálam nagyon nyerő az ilyen film. Ráadásul itt-ott a vágáson és a zenén még a 2001. Űrodüsszeia kései hatása is érezhető... Sajnos történetvezetésben már nem üti meg a mércét. Logikátlan, súlyosan egyszerű, de legyünk elnézőek, klasszikus westernfilmek előtt hajt fejet, és azok sem a bonyolultságukról híresek. Új seriff érkezik a városba, leszámol az önkényeskedő helyi kiskirállyal, hazamegy, ennyi.

Még nagyobb hiányossága, hogy nem sf.

A történet szinte semmiben nem kapcsolódik a gondosan ábrázolt sf-díszletekhez. Játszódhatna bármelyik alaszkai, északi-tengeri vagy szibériai, mindentől távol eső bányaüzemben - ha már a vadnyugatról mindenképp át akarjuk helyezni a sztorit modernebb környezetbe.

Mindennek ellenére mégis tetszett. Gondosabb és hangulatosabb, mint a legtöbb szintén scifiként beharangozott ilyen-olyan akciófilm. És ezt még a szinkron sem tudta agyonvágni.