És persze az ilyenkor szokásos gondolatok, hogy mennyire jó lesz annak a szerencsés flótásnak, aki majd ott áll, hallgatja a szél halk neszezését ebben a hatalmas, régi sivatagban. Aztán amikor a Nap lebukott a közeli horizonton, megfordul, és hazasétál melegen pislákoló fényeivel várakozó otthonába.
(Ahol lesikálja magáról a mindenhova befurakodó port, rájön, hogy takarítani kell és keservesen átkozza az egész rohadt bolygót, ahol még egy kocsma sincs.)