Sf-irodalmi tanulságok: vannak arról tapasztalatok (tapasztalatai), hogy változóban van-e a magyar/angolszáz név hatása az eladásokra?

Szerintem nincs változás, az angolszász név tudtommal még mindig jobban fogy. A régi beidegződést sajnos úgy tűnik, nehéz levetkőzni. (Mondom ezt én, aki privát okokból angolszász álnevet használ.)

Komavary: engem jobban érdekel a változás maga, mint hogy mikor billen át a mérleg eladások terén. Az nyilván szerzőtől is függ, írjon magyar vagy angolszász néven. A lényeg, hogy az olvasók folyamatosan találkozzanak azzal, hogy van vállaltan magyar sf is, amit nem kell szégyelni. Ahogy az új írók is lássák, hogy nem feltétlenül kell egyből beadni a derekukat és angol neveket keresni a kiadók követelőzésére. Szerencsére ma már egyre kevesebb kiadónál megy ez.

(Elnézést, lemaradt egy d, nem akartam magázódni.) Köszönöm a válaszokat, valahogy én is így gondolom, viszont a fenti címből ez a "jobban fogy" szempont összemosódik a Nemere féle olcsókönyvekkel ("másik könyvpiac") - így még negatívabb szerepben tűnik fel az olcsójános, aki ócska scifit, krimit üt össze bagóért és álnéven.

A probléma szerintem sokkal mélyebb. Valamiért zsigeri visszautasítás volt és van a magyar írói névvel szemben. Ez idővel változni fog, de van egy másik probléma is, ami a könyvön szereplő névtől is független (mivel a legtöbb olvasó tudja, hogy xy angolszász álnév magyar írót takar), mégpedig általában a magyar scifi irodalommal szembeni elutasítás. Ennek megvannak az érthető múltbéli okai, viszont csak úgy lehet rajta változtatni, ha túlnyomó többségében jó művek jelennek meg jó magyar szerzőktől.

Az oké, hogy a rencerváltás lázában minden jobbnak tűnt, ami nyugatról jön, de idővel azt is megtapasztalhatták az olvasók, hogy nem mind arany, ami angol név alatt fénylik. :) Ez is hozzájön ahhoz, hogy esetleg sok álnévről egyébként is tudják, hogy magyar szerzőt takar - bár én nem vagyok benne biztos, hogy olyan sokan tudják ezt. Szóval szerintem mindennel együtt is fura, hogy 18 évvel később is ennyire a magyar szerzők ellen van a piac. De valóban, tenni ellene csak hosszas munkával lehet. És szvsz kell is. Az lenne az ideális, ha saját döntés lenne a szerzői név választása, és magyar álnév épp olyan logikus választás lehetne, mint angolszász.

Szép kis bűnlajstromot írt össze Varga. És igaza is van. Nem csak az "angolszásznevűséggel". Elszomorító. Ami az angolszász nevet illeti: aki igazán ismeri a hazai sf írókat, annak egy Hackett ugyanannyit jelent, mint egy László vagy Antal. Aki nem, az nem hiszem, hogy belekukkant a könyvbe és megnézi, hogy "hopp, copy Kiss János, nem Johny Little". Így elcsábul az angol névnek. És a baj ezzel szerintem főleg az, hogy ez hatványozottan igaz a fiatalokra, akik így (tisztelet a kivételnek) kevés minőségi magyar sf-et olvasnak. Saját tapasztalat, tizenévesen velem is így volt.

Most jutottam el a cikk elolvasásáig és szomorúan ugyan, de sok helyen egyetértően bólogattam. Ez egy nagyon pici ország, picike könyvpiaccal, ahol nagyon nagy baj az, hogy a piac kereslet-kínálat törvénye nem tud érvényesülni. Sok a felelős ezért, amiért én elsősorban nem a szerzőket tartom felelősnek, hanem a kiadókat. Hiszen írjon csak mindenki, aki írni akar, küldje be ahova csak akarja, de ha pocsék, akkor ne adják ki és ennyi. Nálam a listámon nem egy olyan kiadó szerepel már, akiknek ha véletlen le is emelem valamely könyvét a polcról, ha meglátom a kiadó nevét, már teszem is vissza. Mégse mennek tönkre és most végre azt is megértettem, hogy miért. Varga Bálint véleményét meg már csak azért is jó volt olvasni, mert az Agave kis hazánk egyik legjobb kiadója, akiken tényleg látszik, hogy akármihez nem adják a nevüket. Szerintem egyébként ha rövid távon nem is, de talán tíz éven belül azért ez a helyzet rendeződni fog. Örökké nem fognak kitartani a támogatási pénzek sem. Vagy túl naiv vagyok?