Két hét ikernevelés után lássuk az első tapasztalatokat! A hullámok néha összecsapnak, máskor meg habos kis bárányfelhők ülnek a nyugodt víztükör felett. Egyelőre bírom az éjszakázást a nélkül, hogy nappal pótolnám az alvást, sőt - emeljük a téteket! - mostanában megint felkelek hajnalban, mint régen, amikor még a regényt írtam. Hm, hm, mivel is üssem el ezeket az üres órákat?

Szóval folytatom a Csend c. novellát. Idén ugyan már biztosan nem jelenik meg, de még a télen, talán.

Aztán meg előveszem a Nulla pontot, hogy beleszőjem azt a néhány bővítést-módosítást, amelyeket Hanna, a DV szerkesztőnője javasolt még amikor a nyáron beszélgettünk a kéziratról.

Most pedig megyek, mert felsírtak a fiacskák.