Nagyvuk és SFinsider kollégák blogján immár két véleményt is olvastam az Új Galaxis 13-ban megjelent Minden nap olimpia c. írásomról. Egyként róják fel a logikai törést a szöveg végén. Ugyan a főhős nem az ünneplés rövidségén döbben meg, hanem hogy saját várakozásaival ellentétben mégiscsak igényelné a külső megerősítést*, de a kritikáknak lényegében igazuk van. Egész egyszerűen kihagytam azokat az utalásokat, amelyek jeleznék, hogy ez a futás - talán a hossza vagy magányossága miatt - más, mint a korábbi versenyszámok, ahol hősünk elindult, ezért ismeri csak meg magát most erről az oldaláról.

Legközelebb igyekszem figyelmesebb lenni.

* A szöveg nagyjából vonatkozó része:

"Ostoba vagy, zihálja maga elé Mal. Magunkért csináljuk. Nem az okzoshtokért, de még talán nem is az ellenfelek legyőzéséért, hanem csak és kizárólag a saját határaink megismeréséért és kitolásáért."