... fekszem a gép alatt, körülöttem szanaszét csavarkulcsok, fogók és egy hegesztőapparát.

Sajnos olyan mélyen belemerültem a Nulla pont végébe, hogy tartok tőle, már nem is fogom igazán tisztán látni, jó-e így, úgy vezetem-e az olvasót, ahogy akartam, vagy valami zavaros katyvaszt lát az én zseniális csattanó-sorozatom helyén. Gyakorlatilag szavakon rágódom abban a néhány kulcsmondatban, amitől működnie kell. Úgy érzem, ha egyiket felcserélem a másikkal, tagmondatokat módosítok, azzal az alapvető olvasói következtetéseknek szabok új, helyesebb irányt. Aztán amikor másnap visszaolvasom, azt látom, még mindig nem az igazi...

A következő regényem egyszerű lesz, mint egy ék.

(Ez csak vicc.)