A készülő regény első oldala óta nem is készült több. Elsőként ráeszméltem, hogy félreértem a saját magam által kitalált lig-technológia működési elvét (Karsa sokkja nem úgy keletkezett és másként nyilvánul meg). Aztán valahogy kiszaladt a markomból a fonál, elveszett a hangulat - nem éreztem azt az izgatott kíváncsiságot, ami írás közben hajt előre.

Ezt visszaszerezni csak úgy lehet - tapasztalat -, hogy újabb részleteket dolgozok ki, amelyek rákényszerítenek, hogy működés közben akarjam látni őket, ne elégedjek meg azzal, hogy a fejemben lapulnak. Ki is találtam még jó pár dolgot a karakterek múltjából, illetve a másik cselekményszálból. De így se ment.

Nem baj, gondoltam, ideje lenne novellát is írnom, annak sikerélménye majd segít a regényben. Elővettem a leginkább átgondolt ötletemet - és azzal is csak a a cselekmény- és háttérkidolgozásig jutottam.

Most magam számára is váratlanul egy másik novellaötletet írok. És ez megy. Ó, ha érteném, mi történik ilyenkor!