S. Sárdi Margit:

Már rég olvastunk ilyen remek összeesküvés-elméletet. Maga a kiindulópont is eredeti (a MI-k összeesküvése az Ellenséggel leplezve), és egyéni a narráció, amelyben elhangzik: a serdülő fiú szemszöge. Tovább bonyolítja az összképet a „gondoskodó állam" ironikus torzképe. A szerkezet jól fölépített. A környezetrajz jelzésszerű, de jól eltalált a három ember együttese, a bomlófélben lévő család, különösen az MI tanácsától függő (a jövőbeli médiával függésbe kerülő) anya.

Mandics György:

A Mesterséges intelligencia újabb változata. A hálón mint Magyar Német (sic!) stb. állam szerepel, valójában egyetlen egy van, aki mindent manipulál. Egy földönkívüli invázió rémével fenyegetve elektronikus csendet rendel el, s mindenkit minden nap meggyóntat , elbeszélget, valójában besúgókat nevel. Remekül megírt történet, egy gyermek lázadása a rendszer ellen.

Megjegyzés: Ezek szerint tökéletesen működött, hogy az olvasó a pozitív és negatív irányban is nyitott novellába azt lássa bele, ami félelemként benne munkál. Főleg Mandicsnál egyértelmű, hogy a felvetett lehetséges magyarázatok közül minden esetben a lehető legnegatívabbat fogadta el valóságként (például az, hogy egyetlen MI létezik csupán, talán még Andrea többi teóriájához képest is feltételesebb módban jelenik meg az írásban).

Viszont nagyon különös, hogy a másik olvasat, amely szerint Noa csak Andrea paranoiás képzelgését fogadja el tényként - és amelyik aligha gyengébben megjelenített a negatív szcenáriónál - még csak feltételezés szintjén sem merült fel a bírálóknál.

És akkor még én írok túl sötét novellákat. :)