"A pályázati feltételek alapján nekem az jött le, hogy itt Zs. P. világába kell történeteket helyezni, és bár ezt nyíltan nem mondják ki, de bizonyára előnyt élveznek majd elbíráláskor azok az írások, amelyek hangvétele közel áll az ő stílusához. Magyarán minimális találékonysággal epigonkodni kell. :-|"
- írta Chelloveck erről a pályázatról. Némileg osztom a véleményét. A kiírást meglátva kis tűnődés után arra gondoltam, ejha, ez ám a kihívás. Mert vagyok olyan tuskó, hogy rögtön olyan ötletek jutottak az eszembe, amivel felülírom, átértelmezem, visszájára fordítom (=megtaposom) az eredeti regény üzenetét vagy cselekményét. Csakhogy ez mennyiben fejezi ki Zsoldos szellemiségét? Ki kell-e fejezni egyáltalán? Hányan kapnának a szívükhöz, ha teszem azt kiderülne, hogy Gregor Man kissé kozmetikázott a visszaemlékezésein?
És mi van a stílussal, hangulattal? Összeegyeztethető a lászlói (höhö) karcosság a zsoldosi elbeszélői móddal, vagy ez is eltérés az örökségtől?
Simán lehet, hogy ezek nem is kérdések, mert miért ne lehetne így is - legfeljebb az ember nem a fődíjra aspirál, hanem magára a feladatra. A másik út úgyis túl langyos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.