Talált, süllyedt :-)

Nagyon egyetértek. Jó lett volna, ha ott lettél volna a múltkori előadáson.

adeptus: szerettem volna, de nem sikerült. Így utólag viszont nem is bánom annyira.

Még jó, hogy ezek költői kérdések, mert hogy választ nem fogsz rájuk kapni... :-) (Egyébként is tudjuk, hogy a kritika körüli "szakmai vita" csak porhintés)

Hát vannak "visszavonultan élő" szerzők, meg vannak aktívabbak, akik gyakrabban vannak kint eseményeken, gyakrabban szólalnak meg, többek auráját sértik... Másrészt a kapott kritikák és a megszólalások közötti összefüggést kéretik statisztikával alátámasztani, mert a fenti költői kérdésből egyáltalán nem világlik ki, hogy tényleg így van, viszont az a hamis benyomás igen, hogy aki élénkebb SF-közéleti életet él, az szart tesz le az asztalra. :P

sheenard: én is elég élénk sf-közösségi életet élek (csak mostanában eltűntem) :)

Én arra vagyok kíváncsi, hogy a publikált szerzők közül hányan jönnek el jövő héten annak reményében, hogy hallhatnak valami számukra is hasznosat. ;) Vagy a kritikák kritizálása népszerűbbnek bizonyul? És fog-e a netes közösség aztán hetekig azon csámcsogni, hogy x és y hogyan oldotta meg műveiben az információadagolás és a hitetlenség felfüggesztésének kérdéseit? Mert akkor a művel kell ám foglalkozni, nem a kritikával! ;) Na jó, bevallom, nem választ várok, csak reklámoztam az előadásomat. (Zoli, te reszkess, két novelládból is hozok példákat.)

Bocs, hogy megkérdezem, de ez minek az apropóján született? Tudom, az én hibám, hogy nem tartom a lépést, de az egész sf-csapatból mindössze három blogot követek, és Sanyi és Bea mostanában nem blogolták hülyére magukat (te sem, mondjuk...). :-) Köszi!

Gondolom a személyeskedés elkerülése végett nem szerepelnek nevek, de a lényeg, hogy Antal Józsefnél kiborult a bili, mert kapott pár negatív kritikát a Justitiara. Azóta fél tucat posztban próbálta kifejteni, hogy általában miért nem jó a magyar sci-fit olvasók kritikai közelítése, mígnem odáig jutott "lábjegyzeterdő" értekezésében, hogy a magyar sci-fi úgy szar, ahogy van, és ráadásul még halott is.

Andor: A költői kérdés szerintem itt csak az, hogy ha halott, minek továbbra is rugdosni?

Ez a kritikaűrlap nem is olyan hülyeség. Össze kellene kapcsolni az ügyfélkapuval és máris megoldódna egy csomó probléma. :)

I see. Sanyi, az ügyfélkapus ötlet ász! :-DDD

Kritikaűrlap? :-) Mondasz valamit! :-)

Bocsánat, most jártam erre, most olvastam a nem is költői kérdéseket. Az a gond, Zoli, és ne vedd magadra, ha nem muszáj, hogy régen baj volna, ha a szerzők mondanák meg, mit lásson, s hogyan észrevételezzen az olvasó. Kár, hogy nem voltál ott az előadáson, és kár, hogy aki ott volt, az se feltétlenül arról beszél, amire amúgy érdemes volna reagálni. De mindegy is. Én már feladtam, hogy megértessek bármit is egy műfajról, mert igények sincs a befogadására. Olyan ez, mintha a középkori magyar nemeseknek akarnánk elmagyarázni, mit jelent a közteherviselés, s hogy miért volna rá szükség. De miben is reménykedjek egy olyan országban, ahol a viszkis rabló szinte hős, ahol a egy lantművésznek egy szál pöcsben kell rohangálnia, hogy híres maradjon, s ahol a köztévé Kék fény című műsorának a kereskedelmi televíziók híradói jelentik a legnagyobb konkurenciát. Ehhez képest mit számít az, hogyan írjunk kritikát...

sangel, ahogy a Szefantoron is beszélgettünk róla: azért nem az általad lényeginek tartott részéről beszéltek az előadásodnak, mert óvatlanul választottad meg a példákat. Akárhogy is, olyan kép alakulhatott ki, hogy most az Írószövetség (az írók) megmondja, hogy melyik kritika mit ér.

"De miben is reménykedjek egy olyan országban, ahol a viszkis rabló szinte hős..." Erre eszembe jut, hogy az amerikaiaknak is van Bonnie-juk meg Clyde-juk, szóval ez talán általánosabb jelenség. A lényeg persze nem ez. A lényeg az, hogy egy kicsit már elegem van az Alsó-Merániázásból, meg abból, hogy ha akár pozitív vagy negatív kritikákat írok egy adott műről, akkor tartanom kell a falkázástól meg attól, hogy valami hátsó szándékot látnak az értekezésbe. Esetleg megkérdőjelezik, hogy mennyire vagyok "kompetens" a témában, és így a bejegyzésem ér-e valamit, avagy sem. Félreértés ne essék, annyira nem veszem a lelkemre, nem is akarom túllihegni, csak a sokadik kör után gondoltam, megosztom a véleményemet. Nem kívánok nagyon belemenni, nem is célom továbbnyújtani ezt a hosszú vitát (ami jóval régebbre nyúl, mint a fenti előadás), sem megbántani másokat, így gondoltam, inkább gyorsan leírom, mi motivál engem beszámolóim megírására. Nem célom sem megváltani a világot, sem belerúgni másokba, egyszerűen szeretem megosztani az élményeimet másokkal, és miközben megírom a szösszeneteimet, magamban és magamnak is letisztázni a gondolataimat az adott műről, illetve elhelyezni valahol olvasmányélményeim közé. Ennyi, nem több. Amúgy azt hiszem, Roger Ebert mondta egyszer: "A kritikusnak nem feladata megmondani, hogy egy adott mű jó-e vagy sem, semmint alkotni egy képet róla, hogy az olvasó el tudja dönteni, érdemes-e neki elmenni a filmre/megvenni a könyvet, vagy sem." (Érdekes amúgy, hogy az esetek 50%-ában nem értek egyet Ebert kritikáival, mégsem tudtam soha haragudni az öregúrra.) Nem vagyok elég képzett egy kritika írására? Lehet, bár ez már tényleg szubjektív. Ugyanakkor mint olvasó nem is várom el senkitől, hogy szakképzett legyen, egyszerűen kíváncsi vagyok a véleményére, akkor is, ha nem értek vele egyet. Emellett személy szerint többre értékelem azokat a kritikákat, amelyek a véleményüket indokokkal támasztják alá - lehet amúgy, hogy pont az egyik indok miatt nem fogunk egyetérteni. Ez az én személyes véleményem/hozzáállásom a témáról, ellenben az egyetlen, mert már így is túl van lihegve. Azt az egyet még hozzátenném, hogy mivel alapvetően konfliktus kerülő vagyok, és emellett így is elkerülhetetlenül támadnak súrlódások köztem illetve ügyfelek/főnökök/szolgáltatók között, nem áll szándékomban újaknak kitenni magamat. Ennek megfelelően - elejét véve falkázásnak/szakképzettség megkérdőjelezésének - NEM írok kritikákat olyan szerzők műveiről, akik tapasztalataim szerint érzékenyek a negatív visszajelzésre (már pedig, lévén hogy szubjektív emberek vagyunk, a pozitív kritikákban is lesznek "elmarasztalások"). Amit teszek, azt úgyis a szabadidőmben, lelkesedésből teszem, nem célom lekezelést kapni érte, és ha ezzel csak megbántom az alkotót, akkor neki is jobb, ha inkább csendben maradok. Viszont egyrészt nagyobb eséllyel veszem meg az adott író következő regényét, amennyiben ki tudom adni magamból, és amennyiben azt tapasztalom, hogy ha nem is ért egyet a véleményemmel, de nem sértődik be (adott esettben érveket hoz fel a mű "védelmében"), illetve pár apróságból talán tanul, vagy még inkább levonja a maga tanulságát. Másrészt a negatív kritika is reklám. Jó pár mű nem is került volna a kezembe, ha nem olvasok róluk véleményezéseket a neten - mégha azok többsége nem fényezte a szóban forgó alkotást. Amennyiben az alkotók nem nyitottak az olvasók véleményére, inkább lenyelem a békát, és nem írok róla ismertetőket - talán még valaki leveszi őket a polcról. Ennyit akartam mondani, és részemről nem is fűznék többet hozzá, mert nem akarok gittet rágni (bár biztos lesznek olyanok, akik szerint már ez a bejegyzés is beletartozik ebbe a kategóriába). Csak gondoltam, néhány embert talán érdekel, hogy mit ért el nálam ez a "kritika-nem kritika", illetve mit érhet el más laikus emberkéknél is.

ebben látod, nem tudok vitatkozni, sezlony. Akár örülhetnék is, hogy a példák érthetők voltak. :) nihil: akinek nem inge, ugye... :)